A külföldi szavazatok miatt legalább egy hetet késik a végleges választási eredmény kihirdetése, így csak április végén – május elején tudhatjuk meg, hogy pontosan ki, milyen arányban nyerte a választásokat. Jó esetben a minden választókörzetben bontatlanul hagyott egyetlen szavazóköri urna nem befolyásolja majd a végeredményt, így vasárnap estére kiderülhet, melyik nagy párt szerezte meg a legtöbb mandátumot.
Az alkotmányos helyzet egyértelmű, legalábbis abban az értelemben, hogy a köztársasági elnök feladata, joga a leendő kormányfő jelölése. „A miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés tagjai többségének szavazatával választja. A miniszterelnök megválasztásáról, továbbá a kormány programjának elfogadásáról az Országgyűlés egyszerre határoz.” – írja a Magyar Köztársaság Alkotmánya.
Ideális esetben – ilyen ritkán van – egyetlen párt annyi mandátumot szerez, hogy egyedül is képes a parlamenti többséget biztosítani. Ilyenkor természetes módon ezen pártból jelöl az államfő. Ennek a helyzetnek azonban elég kicsi a valószínűsége a mostani választásokon – bár természetesen nem lehetetlen.
Sokkal valószínűbb, hogy egyik vagy másik nagy párt csak annyi képviselői hellyel rendelkezik majd, hogy valamelyik kisebb párttal közösen, koalícióban tudja a többséget biztosítani. Amennyiben az MSZP győz, az SZDSZ-szel való együttműködésük „le van zsírozva”, így nyilvánvalóan ők alakíthatnak kormányt. Legalábbis az eddigi információk szerint, bár nem valószínű, hogy éppen most makacsolná meg magát a liberális párt, még akkor sem, ha Gyurcsány lényegében a televízió kamerái előtt rúgta ki oktatási miniszterüket.
Bonyolultabb a helyzet, ha a Fidesz szerez többséget, de csak az MDF-fel együtt tudna kormányt alakítani. A fórumos politikusok ellentmondó nyilatkozataiból nem derült ki egyértelműen: ebben az esetben koalícióra lépnének-e vagy sem. Zlinszky jános alkotmányjogász az MNO-nak úgy nyilatkozott, hogy a köztársasági elnök ebben az esetben is fideszes – vagy a Fidesz által ajánlott – politikust kérne fel kormányalakításra, legfeljebb az nem tudna kormányt alakítani. Ekkor vissza lehet adni a megbízást. Ilyen egyébként megtörténik elég gyakran szerte a világban. Ilyenkor újabb személyt jelöl az államfő, akiről azt remélheti, hogy sikeres koalíciós tárgyalásokat tud folytatni. Természetesen lehetséges, hogy kisebbségi kormányzást is vállal egy győztes párt, abban az esetben, ha biztosítva látja, hogy „kívülről” megfelelő támogatást kap a kormányzáshoz. Az MDF felől ilyen hangok is hallatszottak, hogy ehhez partnerek lennének esetleg a Fidesszel.
A mostani helyzetben azonban az is előfordulhat, hogy patthelyzet alakul ki, tehát a két oldal ugyanannyi mandátumot szerez, így egyik sem tud többséget szerezni az országgyűlésben. Ebben a helyzetben is nagy kérdés, mit tenne az MDF. Beléphet az MSZP-SZDSZ koalícióba, vagy kívülről támogathatja őket, s ekkor nincs akadálya a kormányalakításnak. Amennyiben ezt nem vállalja, végső esetben újabb választást kell kiírni a köztársasági elnöknek. Elméletileg az is lehetséges, hogy az SZDSZ áll át a Fidesz oldalára, a kormányképesség érdekében, s persze nagykoalíció is – mint elméleti konstrukció – lehetséges.
A köztársasági elnök természetesen minden esetben konzultálni szokott a parlamenti pártokkal, s az ő véleményük ismeretében ad megbízást kormányalakításra. Így előfordulhat az is, hogy nem a győztes párt alakít kormányt. A győztes ugyanis az a párt elméletileg, amelyik a legtöbb mandátumot szerezte, ám nem biztos, hogy ez a párt képes többséget jelentő koalíciót kialakítani. Így történt ez például 2002-ben is, amikor a Fidesz és vele együtt induló szövetségesei szerezték a legtöbb képviselői helyet, ám még így sem voltak képesek kormányképses többséget szerzni.
Döntetlen eredmény esetén is megpróbálhat tehát a pártok véleményének ismeretében kormányfői megbízást adni az államfő, ám ha úgy látja, hogy ez eredménytelen, vagy eredménytelen lenne, új választásokat ír ki.
origo.hu
50 helyett 106 kilométer per órával száguldott, ennyit kell fizetnie
