Cséfalvay Zoltán: Árnyékkormányt – most!

Cséfalvay Zoltán: Ahhoz, hogy az ellenzék elvi alapon politizáljon, a maihoz képest sokkal nagyobb teret kell adnia a szakmai politizálásnak. Ezért az új kormány megalakulásával azonos időben az ellenzéknek létre kell hoznia a maga árnyékkormányát. Sőt, valójában nagy hiba, hogy az ellenzék az elmúlt négy esztendőben nem élt ezzel a lehetőséggel. Az árnyékkormány ugyanis egyfajta szelekciós mechanizmus. Az árnyékminiszter ténykedése alatt kiderül, mennyire bírja a politika és a média nyomását, mennyire erős szakmailag, mennyire tudja képviselni az ellenzék elveit. Ha az ellenzék már a ciklus elején – és nem az utolsó hónapban – jelöli meg árnyékminisztereit, akkor nem fordulhatott volna elő, hogy valamelyik jelölt a kampányban olyan kijelentéseket tegyen, amivel egy csapásra tönkre- tette sok ember sokévi munkáját.
Az árnyékkormányra főként azért van szükség, hogy az ellenzék mindig világosan megmutassa: minden esetben és minden körülmények között reális és kormányzóképes alternatívát jelent a kormánnyal szemben. Megmutassa, képes arra, hogy – ha úgy hozza sors, és a nemzet érdeke ezt kívánja – akár holnap átveheti a kormányzás nyűgét-baját, és valódi megoldásokat tud adni ezekre a bajokra. Megmutassa, hogy minden egyes kormányzati lépésnek van reális alternatívája. Az árnyékminiszter pedig az ellenzéki évek alatt a szakmában és a médiában szerezhet magának és az ellenzéknek megbecsülést, és felépíthet maga mellett egy erős szakmai csapatot. Tanulságos tény, hogy a közvélemény-kutatások szerint az elmúlt négy évben ugyan sokat hullámzott a kormány és az ellenzék támogatottsága, de egy dologban minden mérés megegyezett: a lakosság a kormánypártokat mindig inkább alkalmasnak tartotta a kormányzásra, mint az ellenzéket. Ami igazán furcsa, ha tudjuk, hogy objektív mérce szerint a most leköszönő kormány az elmúlt 16 év leggyengébb teljesítményét nyújtotta. Nem elég tehát csak arra utalni, hogy milyen jól kormányzott az ellenzék 1998 és 2002 között, hanem azt is állandóan bizonyítani kell, milyen jól kormányozna akkor, ha kormányra kerülne.
Angliában másfél évszázada sikerrel működik az árnyékkormány rendszere. Olyannyira, hogy az ellenzék árnyékminiszterei az államtól ugyanakkora fizetést kapnak, mint a valódi kormánytagok. Egy árnyékminiszter lemondása éppoly címlapos hír, mint egy valódi kormánytag visszavonulása. Az árnyékkormányt Angliában nem ellenkormánynak, hanem egyfajta tartalékcsapatnak tartják (cabinet in waiting), mert azt kívánja az ország érdeke, hogy minden eshetőségre legyen egy azonnal bevethető kabinet. Természetesen a magyar politikai kultúra még nem tart itt. De az ellenzék számára egy árnyékkormány lehetne az első gyakorlati lépés a politikai marketingtől az elvi alapokra épülő szakmai politizálás felé.

(Magyar Nemzet, 2006. május 9.)