Az IWC nagyjából 90 különböző tengeri emlősfajt különböztet meg, ezek különböző mértékben veszélyeztetettek vagy éppenséggel viszonylag stabil, esetleg növekvő állománnyal bírnak. A valaha 200-300 ezres állományú óriást, a kék bálnát 1966-ban nyilvánították szigorúan védetté, ma becslések szerint 15 ezer körül lehet az állomány, amely növekszik. De ezek csak becslések.
Az óceánok kutatása nagyon nehézkes és drága, így alapvetően azok ismerik legjobban a bálnák állapotát, akik egyébként vadásznak is rájuk.
Ilyen például Japán. A távol-keleti ország mindig ragaszkodott ahhoz, hogy bizonyos bálnafajok egyáltalán nincsenek veszélyben, ilyen például a csukabálna, amely könnyen lehet, hogy az egymillió egyedet is eléri a tengerekben, vagy a hosszúszárnyú bálna, amely 1966-ra, a bálnavadászati moratórium idejére ötezres egyedszámmal bírhatott, ma pedig akár 135 ezer is úszkálhat a világtengerekben.
Az IWC létrehozása azt a célt szolgálta, hogy a fenséges állatok ne haljanak ki, és sikerüljön az országokat rávenni a felelősségteljes vadászatra. Ez ugyan bizonyos szempontból sikerült, de nem biztos, hogy az IWC érdeme, az ipar igényei is vaskosan belejátszottak a változásba. Az IWC 1946-ban jött létre.
Mivel nem csak olyan országok vehetnek részt a munkájában, amelyek kötődnek a tengerekhez, az idők során átalakult egy olyan szervezetté, amely diplomáciai harcok színtere lett, és összecsaptak a kereskedelmi bálnavadászatot ellenző és támogató országok a fórumain.
2001-től kezdve napjainkig a tagországok száma megduplázódott, 2001-től 2008-ig évente hat ország kérte a felvételét. Egy meglepő közösség, nyugat-afrikai országok egy csoportja évtizedeken keresztül mindig a kereskedelmi bálnavadászatot támogatta. Köztük volt Benin, Elefántcsontpart, Gambia, Ghána, Guinea, Libéria, Mauritánia, Szenegál és Togo, ezek egyike se foglalkozik vagy foglalkozott bálnavadászattal. A gyanú szerint mindegyik állam jelentős egyéb támogatást kapott Japántól, amely vádat Tokió mindig visszautasította. A jelenség fordított esetben is megtörtént, hazánk, Ausztria, Svájc vagy Csehország szintén rendszeresen a bálnavadászat ellen foglalt állást, miközben nem csak bálnákkal nem találkoztunk soha, de tengerpartunk sincs. A feltételezés itt is az, hogy az ügyben nem érintett államokat a nagyok „megvették”, hogy bővítsék a szavazók listáját. Japán 2018-ban kilépett a szervezetből, mondván teljesen átpolitizálttá lett, és csak saját parti vizein folytat bálnavadászatot.
