Halmos Károly: A választást a költségverseny döntötte el

Halmos Károly: Az állampárti berendezkedés legsúlyosabb politikoszociológiai következménye, hogy a társadalomban csak egyetlen politikai pillér maradt állva, az állampárt alá szerveződött társadalomé. A többi, másutt szokásosan létező tömb, például a kereszténydemokráciáé, elcsökevényesedett és súlytalanná vált. A Fidesz a 2002-es vereség után a lijpharti értelemben egytömbös magyar társadalomban megkísérelt megszervezni egy másik tömböt. Bár kérdéses, vajon lehet-e egy társadalmat fölülről megszervezni, de a posztkommunizmus leküzdésére tett kísérletként heroikusnak minősíthető s pártolható. Az elgondolás szerint ha a fővárosban és a nagyvárosokban a baloldal verhetetlen, akkor a kis települések (továbbiakban vidék) népességét kell mozgósítani olyan mértékben, hogy az fölülmúlja a nagyvárosokban fennálló hátrányt. A külvilágnak nagyon kevés információ állt rendelkezésére a szervezés-szerveződés eredményeiről. Ma azonban már látszik, hogy a mozgósítás nem sikerült. Ha a városok 70-75 százalékával szemben a vidéknek csak a hatvan százaléka mozgósítható, akkor az nem jelenti feltétlenül, hogy a vidék mobilizálhatatlan, de azt mindenképpen, hogy ennek olyan ára van, amelyet képtelenség megadni. Ennek belátására feltételezzük, hogy a választási mozgósítás nagygyűléseken keresztül zajlik, s e rendezvények költsége független a település lélekszámától. Feltételezzük, hogy az emberek mindenütt ugyanannyi fáradságot (például utazás a nagygyűlésre) hajlandók arra áldozni, hogy mozgósítsák őket. A szimpatizánsok tehát ugyanakkora sugarú körből fognak rekrutálódni, de a ritkábban lakott vidéken sokkal kevesebben. Ugyanannyi választási ráfordítás kevesebb embert mozgat meg, amit – úgy látszik – a választókörzetek kisebb létszáma sem egyenlít ki. A kérdés tehát a költségverseny során dőlt el. Utólag világos, hogy ez a szempont lehetett a döntő. Emlékezhetünk, a Fidesz elnöke kinyilvánította: azért nem kezdte meg a kampányt akkor, amikor az MSZP, mert nem bírta volna erőforrásokkal. A kampány nyelvezetéből világos volt, hogy a legszélesebb, legiskolázatlanabb rétegekhez akar szólni. Nem sikerült kellő mértékben. Ennek következtében nem sikerült olyan mértékben mozgósítani, hogy a kis pártok az ötszázalékos küszöb alá szoruljanak. Le kell vonni a következtetést: az angolszász kétpárti politikai tér kialakítására vonatkozó törekvést – bármilyen rokonszenves is – le kell venni a napirendről.

(Magyar Nemzet, 2006. május 11.)