Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilap Az osztrákok 40 százaléka elutasítja az iszlámot címmel közli egy, a bécsi belügyminisztérium által készített elemzés végeredményét. Úgy tűnik, a szakadék az osztrákok és az Ausztriában élő muzulmánok között jóval mélyebb, mint azt eddig feltételezték – ráadásul a bizalmatlanság kölcsönös. Tízből négy osztrák szkeptikus, sőt elutasító a muzulmánok integrációjával szemben.
Erre a végkövetkeztetésre jutott a nagy érdeklődéssel várt, pénteken bemutatott tanulmány, amelynek elkészítésére a belügyminisztérium adott megbízást. A teljes tanulmányra, mely a kissé barokkos „Ausztriában élő muzulmán polgártársak integrációjával kapcsolatos perspektívák és kihívások” címet viseli, még mindig várni kell, annak csak kivonatát prezentálták. Az elemzés akkor került az érdeklődés középpontjába, amikor a belügyminiszter-asszony Liese Prokop e tanulmány alapján nevezte az Ausztriában élő muzulmánok 45 százalékát „integráció ellenesnek”.
A tanulmány alapján a megkérdezettek 23 százaléka pozitívan, 37 százaléka semlegesen, 24 százaléka enyhén negatívan (szkepszissel viszonyul a muzulmánok integrációjához), 16 százalék kifejezetten negatívan, helyenként ellenségesen viseltetik a muzulmánokkal szemben.”
A konzervatív lap egy másik bácsi konferencia apropóján, Iszlamizálódik Európa írásában már a sötét osztrák százalékok helyett a nem kevéssé sötét európai jövővel foglalkozik. A rendezvény tanulságát talán a legvilágosabban a göttingai egyetemen oktató Basszam Tibi fogalmazta meg: „Vagy az iszlám európaizálódik, vagy Európa iszlamizálódik”.
A szíriai születésű professzor számára egy úgynevezett euro-iszlám kifejlesztése, mely elfogadja az európai kultúra alapjait – emberi jogok, az állam és egyház elválasztása – szükséges és lehetséges. Iszlám vallási vezetők, mint Musztafa Ceric, Bosznia-Hercegovina főmuftija, vagy Anasz Sakfeh, az iszlám vallási közösség vezetője ezzel szemben úgy vélekedtek, nincs szükség az iszlám európaizálására.
Neue Zürcher Zeitung (nzz.ch)
A konzervatív svájci napilapban Susanne Ostwald Bűnbánó rituálé, vagy józan ész címmel ismerteti a Bristolban a város XVIII. századi rabszolgakereskedelemben játszott szerepéről folyó vitát.
Bristol, a királyság dél-nyugati szegletében fekvő város Nagy Britannia egyik legszebb települése. A gyönyörű György korabeli épületek azonban egy közös szeplővel rendelkeznek: abból a pénzből épültek, ami a XVIII. században a város legfőbb bevételi forrása volt egyes becslések szerint a helyi gazdaság 60 százaléka állt ezzel kapcsolatban – a rabszolga kereskedelemből.
Több, mint 2000 kereskedelmi hajó bontott vitorlát, hogy szövetet, fegyvert és nyersvasat vigyen Afrikába, ott ezeket rabszolgákra cserélje, majd ezzel a szállítmánnyal a Karib-szigetek felé vegye az irányt. Ott a rabszolgákért dohányt, cukrot és rumot vegyen fel. Becslése szerint a bristoli üzletemberek közel félmillió rabszolgával kereskedtek, s valamilyen módon minden bristoli része volt az üzletnek.
Ezért most emberjogi szervezetek egy bocsánatkérési vitát kezdeményeztek, mivel véleményük szerint Bristol a rabszolga kereskedelemben betöltött szerepe miatt nyilvános bocsánatkéréssel tartozik. Ezt az álláspontot képviseli Gareth Griffiths, a városi Brit Birodalmi és Nemzetközösségi Múzeum igazgatója, aki egy kiállítással kíván megemlékezni az évfordulóról, a aki szerint Bristolnak követnie kellene Liverpool példáját, mely város már 1994-ben nyilvánosan elnézést kért a rabszolga kereskedelemben betöltött szerepéért.
Egyesek, mint például a polgárjogi aktivista Paul Stephenson odáig is elmegy, hogy anyagi kárpótlást követeljen az „afrikai holokausztért”. A javaslat apropója a brit rabszolga kereskedelmet betiltó parlamenti határozat 200. évfordulója.
origo.hu
Széteshet Magyar Péter pártja a baloldali politikus botrányos viselkedése miatt?
