Nagy Iván Zsolt: Mert természetesen nem egyedi esetről van szó, még azt sem mondhatjuk, hogy kizárólag fideszes felfogásról. Van egy történetem. A fiam idén megy iskolába, mi pedig lelkiismeretes szülőkként végigjártunk tucatnyi iskolát, lekádereztünk legalább tíz tanárt, végül kikötöttünk egynél, ráadásul a kerületben, elégedetten írattuk be a gyereket. Amikor néhány nap múlva bevittem a diákigazolvány-csekket az iskolába, ott azzal fogadtak: mondanám már meg a gyerek nevét, mert lehet, hogy még sincs beiskolázva. Az önkormányzat ugyanis (szocialista vezetésű) úgy döntött, mivel a kerület néhány iskolájában nem jött össze elég elsős, itt (és még néhány helyen) nem engedélyezi két osztály indítását. Keressenek csak a szülők (megjegyzem, mi nem, a miénk maradt ott s a kiválasztott tanárnál) helyet a gyerekeknek – nyilván olyan tanítóknál, akik nem győztek meg képességeikről elég szülőt, s nyilván hetekkel a két beiratkozási nap után, amikor már csak a „maradékból” válogathatnak. Ennyit tehát a szabad iskolaválasztásról és ennyit arról, hogy ki a fontos: a pedagógus vagy a gyerek, akit tönkretehet egy rossz tanár, illetve egy ostoba szemléletű önkormányzat.
(Magyar Hírlap, 2006. május 20.)
origo.hu
Rendhagyó árverés – melltartók és bugyik milliós tételben a NAV kínálatában
