Az állam felel az 1945 előtt kibocsátott kötvényekért?

Az államnak fizetnie kell az 1929-ben kibocsátott svájcifrank-alapú pénztárjegyekért. Ha a Fővárosi Bíróság elsőfokú, precedensértékű ítélete után másodfokon is hasonló döntés születik, annak a költségvetésre nézve súlyos következménye lehet – írja a Népszabadság.

Az állam felel az adósságáért


Megalapozottnak találta a Fővárosi Bíróság azt a keresetet, amelyet egy 1929-ben kibocsátott, svájcifrank-alapú pénztárjegyben megtestesülő követelés érvényesítése érdekében nyújtottak be. Ezzel precedensértékű döntés született, hiszen a Gál Péter és Kerekes Gábor ügyvédek által képviselt számos hasonló ügy közül ez az első, ahol az állammal szemben nyerésre állnak. Az ítélet egyelőre nem jogerős. Az 1929-es kötvényeket az állam 12 millió svájci frank értékben bocsátotta ki, és 1988-ig a pénz visszafizetése iránt magyar állampolgárok még pert sem indíthattak.

Gál tíz esztendeje küzd azért, hogy ügyfelei hozzájussanak a második világháború előtt elhelyezett betétekben és kötvényekben lévő pénzükhöz. Ügyfelei között vannak azoknak a zsidó származású személyeknek a leszármazottai, akiket 1944-ben internálással megfenyegetve bírtak rá arra, hogy összes pénzüket tegyék bankba, majd ezeket a betéteket azonnal zárolták is. Az ügyvéd bízik abban, hogy a bíróságot sikerül meggyőznie: a kényszer hatása alatt kötött szerződés semmis, így a jogutód pénzintézeteknek fizetniük kell. De azzal is beérné, ha az egykor meghurcolt emberektől legalább bocsánatot kérnének, csakhogy eddig még ezt sem sikerült elérnie.

Gál és Kerekes ügyvédek vagy kéttucatnyi kötvény- és kincstárjegy-tulajdonost képviselnek, ám a követeléseket néhány esetben – meglehetősen sajátos indokok alapján – a bíróság elutasította. Egy, a székesfőváros által 1945 előtt kibocsátott kötvény esetében például a bíró arra a következtetésre jutott, hogy a fővárosnak a főváros nem jogutóda. Egy másik esetben pedig, ahol a kényszerbetét visszaszerzése volt a cél, meg sem hallgatták azt a tanút, aki bizonyíthatta volna, hogy egy takarékpénztár az államosításkor az OTP tulajdonába került. Ezért abban az ügyben sem találtak fizetésre kötelezhető jogutódot. Gálék természetesen fellebbeztek. Évek óta folyik a huzavona azon is, mennyit ér ma egy aranypengő, miközben a szerződéskötéskor pontosan rögzítették a számlapénznek az aranyhoz való viszonyát.

Tegnap viszont megszületett az első kedvező ítélet, mert ezúttal a bíróság sem vitatta, hogy az állam által kibocsátott kötvényekért az állam felel. A konkrét összegről Gál Péter – ügyfele kérésére – nem nyilatkozhatott, így csak anynyit árult el, hogy a pénzt és kamatait svájci frankban szeretnék visszakapni. Az ügyvéd arról sem kívánt beszélni, hogy az állammal, illetve a jogutód pénzintézetekkel szemben milyen nagyságrendű követelésekkel lehet számolni, utalt viszont egy korábbi dokumentumra, amely szerint akár az egész büdzsét megrendíthetné, ha valamennyi, 1945 előtt kibocsátott betétkönyv, állampapír és kötvény előkerülne.

A legnagyobb tételt valószínűleg nem a kényszerbetétek jelentenék, hanem a különféle értékpapírok és más, önkéntes megtakarítások, amelyekhez 1945 után már nem juthatott hozzá senki. Korabeli államkötvényeket egyébként ma is lehet venni, igaz, nem bankoktól, hanem az ócskapiacokon. Miután ezek bemutatóra szólnak, elvileg lehetne próbálkozni az eredeti kibocsátási érték megszerzésével is, de a papírok eredetét a bíróságon – amúgy jogilag vitatható módon – bizonyítani kell.
(nol.hu)