Csite András: A magyar Tony Blair az állami költségvetés drámai helyzetének orvoslására a régi, reformszocialista receptet írta föl. Adóemelést, a jövedelmek elinflálását, az adóhatóság ellenőrzéseinek növelését. A recept ismerős, majd harminc éve semmi változás nincs e gondolkodásban: előbb dübörögve közelebb lépünk az ideális célállapothoz (fejlett szocializmus vagy nyugat-európai életszínvonal), aztán kiderül, hogy „begyűrűznek a nemzetközi folyamatok”, sokat tetszettünk fogyasztani, romlottak a cserearányok, nem dolgozunk eleget, vagy épp az aktuálisan bűnbakká nyilvánított társadalmi csoport (köztisztviselők, vállalkozók stb.) szabotál, pazarol, és azonnal, de gyorsan meg kell szorítani a nadrágszíjat. Ami persze nem fog fájni. Meg privatizálni kell. Mindezt természetesen csak átmenetileg, mert amint reformkormányunk elérkezettnek látja az időt, és ezt a nemzetközi helyzet is lehetővé teszi, újra több kerül majd a gyermekként kezelt polgár zsebébe.
Harminc éve ugyanaz a lemez, s többször bebizonyosodott, hogy épp a reformszocialista gazdaságpolitikai gondolkodás az, ami a költségvetési problémákért elsősorban felelőssé tehető.
(Magyar Nemzet, 2006. június 28.)
Kós Hubert visszalép a döntőtől az úszó-vb-n, Rasovszky Kristóf megtörten nyilatkozott
