Berner Zeitung (bernerzeitung.ch)
A svájci főváros napilapjában Michael Frank Nem feltűnő, de hatékony címén másodközli a néhány nappal korábban, a Süddeutsche Zeitungban közölt Göncz Kinga dicséretet.
A cikk írója úgy értesült, hogy Göncz Kinga kiválóan tudta alkalmazni konfliktuskezelői képességeit szociális és esélyegyenlőségi minisztersége alatt, például a tizenkilenc elismert magyarországi kisebbség, köztük a milliós lélekszámú cigányság ügyeiben. Az amerikai «Partners for Democratic Change» igazgatónőjeként részt vett a konfliktuskezelés kultúrájának az új demokratikus polgári társadalommal történő megismertetésében. Gyurcsány Ferenc biztosan nem terápiás okokból választotta Gönczöt a budapesti külügyminisztérium élére. Feltételezik róla, hogy a szürke bürokrata Somogyi Ferenc után most már ő kívánja meghatározni a külpolitikát. De a kedvező fogadtatás érdekében, Gyurcsány nyilvánvalóan szeretne profitálni az új külügyminiszter személyes és családi elismertségéből. A külügyminiszter 1947-ben Göncz Árpád első gyermekeként született. A korábbi államfőről tudható, hogy 1990-2000 között jelentősen befolyásolta a magyarországi demokratizálódási folyamatokat.
A magyar társadalom megosztott Gyurcsány szocialistái és Orbán Viktor jobboldali-nacionalista Fidesze között, s Göncz, az egykori elnök ismét csak minden oldalról elismert és népszerű személyek egyike volt és maradt, és ismert, illetve tekintélye van külföldön is. Ezért lánya jelentős bizalmi előleggel bír. S nem csak ez teszi lehetővé, hogy a németül kitűnően beszélő miniszterasszony világos profilt alakítson ki. Saját irányt felmutatnia már csak azért sem esik majd nehezére, mert amúgy sem ismeri senki Magyarország álláspontját a nemzetközi politika égető kérdéseiben.
Göncz Kinga pártonkívüli. Őt ugyan gyakran számítják az SZDSZ-hez, mert apja az ő jelöltjük volt, de az SZDSZ éppen úgy meglepődött Gyurcsány jelöltjén, mint saját pártja, az MSZP, aki ezzel egy kulcsminisztériumot veszített. Göncz intelligenciájáról ódákat zengenek munkatársai, fellépése viszont kerüli a feltűnést. Ez talán nem hátrány, hiszen a feladata legnagyobb része abban áll majd, hogy a többi országgal a határokon túli magyarok igényeiről tárgyaljon. Ez egy kényes téma, amely aligha viseli el az erőszakos megjelenést.
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák lapban Norbert Rief Az Egyesült Államok csökkenti a bécsi találkozó jelentőségét című cikkében foglalkozik a nagy pompával sorra kerülő EU-USA csúccsal. A kulisszák mögött azonban Washingtonban nem tulajdonítanak a találkozónak komolyabb jelentőséget, mivel a Fehér Ház Schüssel kancellárnak még nem felejtette el a múltkori összezörrenést.
Ha George W. Bush kedd este az EU-USA csúcstalálkozóra Bécsbe érkezik, az számára sokkal inkább lesz egy kötelező feladat teljesítése, mint egy olyan találkozó, melynek Washingtonban komoly jelentőséget tulajdonítanának. A találkozó elsődlegesen szimbolikus jelentőségű, a transzatlanti kapcsolatok folyamatos ápolását kívánja szemléltetni.
A múlt a héten Stephen Hadley nemzetbiztonsági tanácsadó egy sajtóbeszélgetésen világosan megfogalmazta: az Egyesült Államok semmilyen várakozással nem tekint a bécsi csúcs elé. Hadley kijelentette: „Nem várok ettől semmilyen újdonságot. Emlékeztetett arra, hogy Bush csak Wolfgang Schüssellel, az EU-bizottsági elnökével, José Barrosóval és az EU fő külügyérével, Javier Solanával találkozik majd. „Tony Blair nem lesz ott, a német kancellárasszony sem és a francia elnök sem.” Irán ugyan téma lesz, de az inkább csak a jelen állapotok felmérését jelenti majd –fogalmazott Hadley.
George Bushról tudható, hogy az évente sorra kerülő USA-EU csúcstalálkozókkal szemben igen tartózkodó álláspontot foglal el. Ez elsődlegesen az első, 2001-es svédországi találkozó számlájára írható. Akkor Bush jó szándéka jeléül utazott Európába, hogy utána „minden kis ország” a kyotói megállapodással kapcsolatos álláspontját bírálja” – magyarázza a tartózkodás okát az elnök egyik munkatársa. Ez láthatóan felháborította az elnököt. Ez az egyik legfontosabb oka annak, hogy Bush olyan rövid ideig marad Bécsben. Az EU-csúcsnak az elnök nem szentel sokkal nagyobb időt, mint a szerda délutáni magyarországi útjának, ahova a forradalom ötvenedik évfordulóját ünneplendő érkezik, majd szerdán délután továbbutazik.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív frankfurti napilapban Karl-Peter Schwarz Szlovák pártdzsungelben című cikkében az északi szomszédunknál rendezett választások alapján várhatóan megalakuló kormány összetételével foglalkozik.
Dzurinda egyik koalíciós partnere a Magyar Koalíció Pártja (MKP) az országban élő magyar kisebbség képviselője, s ezen túl e párt sikerét elősegíti a nagyvárosok kozmopolita miliője.
A szerző szerint a legveszélyesebb kormányvariáns egy Ficót, a szélsőjobboldalt, valamint Meciar pártját magába foglaló koalíció lenne. Szlovákia ebben az esetben oda jutna, ahova Meciar a kilencvenes években vezette – az európai demokratikus országok perifériájára, politikai elszigeteltségbe, a gazdasági gyengeségbe. Fico pártja a szocialista internacionálé tagja, aligha hihető, hogy Európa szociáldemokrata pártjai saját soraikban megtűrnének egy olyan pártot, mely koalícióra lép soviniszta és antiszemita szervezetekkel. Leszámítva a cseh miniszterelnököt, Paroubeket, aki politikai sorsát összekapcsolta a kommunista pártéval.
Amennyiben nemzetközileg elismert kormányt kívánnak alapítani, Fico kénytelen lenne a kereszténydemokratákkal és az MKP-val együttműködni, ami jelentős engedmények nélkül nem menne. Ezek a pártok részesei voltak a reformoknak, és aligha lesznek készek arra, hogy azokat felszámolják vagy jelentősen átalakítsák. Ha mégis kormányra kerülne, akkor Fico a hatalomra jutott tehetséges külföldi populisták sorsára juthat. Egyszerre nem viselheti valaki a kormányzati felelősséget és lehet a kormányzat ellenzéke. Ha Fico ezt mégis megpróbálná, akkor könnyen úgy végezheti, mint Jörg Haider a szomszédos Ausztriában.
Welt am Sonntag (wams.de)
A konzervatív német napilap vasárnapi kiadásában Lord Weidenfeld Lerohanva, mint a hunok tették című cikkében osztja meg demográfiai félelmeit.
London legrégibb zsinagógájában, az 1701-alapított Bevis Marks-ban mondott beszédében Tony Blair dicsérte a zsidó közösség kimagasló teljesítményét a brit élet minden területén, egyúttal kiemelte a zsidó közösség és a brit társadalom zavartalan kapcsolatát és a közösség integráltságát. A beszédből kihallható volt a remény, hogy a 1,6 milliós muzulmán kisebbség is – megőrizve kulturális és vallási kapcsolatait – egykoron éppen ilyen szorosan beilleszkedik a brit társadalomba.
Azonban jelenleg ezzel ellentétes tendenciákat lehet megfigyelni. A radikalizálódó muzulmán fiatalokat vallási iskoláikban és prédikációkban tudatosan zsidóellenes érzelmekkel itatják át. A demográfiai folyamatok még különösebb hangsúlyt adnak ennek a helyzetnek. A muzulmánok száma a magas születésszám és a jelentős bevándorlás következtében folyamatosan nő, míg az emancipált zsidóké csökken. Nem sokkal a világháború után még 400 000-en voltak, mára csak alig többen, mint 280 000-an maradtak.
Anglia a bevándorlás és a bevándorlók integrációjának olyan súlyos problémáival birkózik, mint egyetlen más ország sem Európában. Nagyszerű előadásában Chris Parry altengernagy (a brit király haditengerészet stratégája, a szerk.) óvott a következő évtizedek hatalmas, harmadik világból kiinduló népvándorlásától, mely éppen olyan sorsdöntő hatással lesz Európára, mint a hunok és vandálok rabló hadjáratai voltak.
Egy semleges diplomata beszámolt egy teheráni iszlamista konferenciáról, ahol Ahmadinezsad elnök egy a külföldi szimpatizánsokkal folytatott beszélgetésben kijelentette, az iszlám világnak el kell érnie, hogy „bevándorlási” kvótákat állapítsanak meg Európában. Ezzel lehetővé válna sok millió munkanélküli fiatal afrikai muzulmán tudatos európai bevándoroltatása.
Ez egy szemtanú kommentárja szerint egy logikus lépés lenne az egész világot átfogó iszlám kalifátus irányába, s ezt Iránnal mint atomhatalom támogatásával sokkal könnyebb lenne megvalósítani.
origo.hu
Tolvajok tartják rettegésben az őrbottyániakat
