Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazinban Alois Weber És a piac Istenné lett című hosszú esszéjében foglalkozik a korunkat mindenek felett meghatározni látszó jelenséggel, a mitikus piaccal.
A piacon történtek immár nem egyes emberek sorsát, hanem egész társadalmak helyzetét határozzák meg. A piac világvallássá változott, mert a világpiac vallási tételeinek globális elfogadását is megköveteli.
Aki meg kíván maradni, annak el kell fogadnia az új isten törvényeit; aki a politikai vitákban még kompetensen kíván részt venni, annak magáról bizonyítania kell, hogy hisz a piacban, különben őrültnek, utópistának, vagy olyan pogánynak tartják, aki még elhiszi, állami intézkedésekkel a társadalom irányítható, szabályozható és alakítható.
A piacnak megvannak a teológusai. Néhányan úgy tesznek, mintha pontosan ismernék és képesek lennének hatni rá. A piacnak is megvannak a maga prófétái, papjai és misszionáriusai: pl. a tőzsdeguruk, akiket az árfolyam emelkedéskor szentként tisztelnek, míg az árfolyameséskor elátkoznak. Az istenségnek megvannak a maga templomai és mindenki tudja, hogy a bankok minden más egyházi épület felett megszerezték az építészeti felsőbbséget is. Isten immár nem egy égő csipkebokorból szól, hanem a tőzsde-imatermekből.
A szerző szerint elkerülhetetlen egy új vallásháború, mely már el is kezdődött, s melynek első óvatos kísérletei is hatalmas felbolydulást keltenek az elmúlt fél évszázad békéjében felnőttek körében. Bush úgy tesz, mintha tudná, miről szól ez a háború. Ez a vallásháború az életmódról szól, az American Way of Life-ról, amit mi az úgynevezett nyugaton többnyire követünk, s főként amerikai katonákkal védelmeztetünk. A szuperhatalom az életmód érdekében folytat háborúkat, ez a feladata, ez legitimálja az amerikai birodalmat. Ez az életmód, a piacba, mint feltételezett istenbe vetett hit műve. Ez nyújt szabadságot, választási lehetőséget, árúfétisizmust teremt, életcélokat ajánl, karriereket épít. A piac értelmet ad. Életformákat kényszerít ki, bizonyos értékelképzelésekbe és meggyőződésekbe vetett hitből táplálkozik, de nyíltan vagy titokban tagadja, hogy nem mindenütt és nem mindenki számára számít magától értetődőnek.
Most, amikor a piacisten és hívei minden és mindenki felett állónak tartják magukat, még egyáltalán nem tudják elhinni, hogy az amerikai életstílus nem jelenti mindenki számára az emberiség végső célját, a „történelem végét.” S e küzdelemben aligha használ az ellenfél „középkoriként”, vagy „elmaradottként” történő gúnyolása. Ők egyszerűen nem kívánják elfogadni, ahogyan a nők nálunk szaladgálnak, ahogyan beszélünk, amilyen képeket a média nálunk sugároz; megvetik a világképünket és életmódunk ellen prédikálnak.
Weber felteszi a kérdést, vajon mostani kultúránk lehetővé teszi, hogy megvédjük istenünket? S ha ebben a vallásháborúban mindent védenünk és mindent felügyelnünk kell, mi marad a szabadságunkból? Nem veszítjük el életmódunkat életmódunk megvédése közepette? Végül a szerző hangot ad ama reményének, hogy az új isten talán mégis halandó. Vagy ha nem, akkor egy olyan mértékre zsugorodik, hogy több vallás megférhessen egymás mellett.
Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (faz.net)
A konzervatív német napilap vasárnapi kiadása „De most én vagyok a kancellár” címmel készített interjút Angela Merkellel, kormánya első látványos belviszályáról.
„Az SPD-nek és nekünk is van saját választási eredményünk. Ebből vezethető le a választói megbízatás“ – nyilatkozta a kancellár a lapnak. A 2005 szeptemberi választásokon a CDU/CSU 35,2 százalékkal és 226 mandátummal lett a legerősebb erő a Bundestagban. Az SPD által megszerzett 34,2 százalék 222 képviselői helyet ért. Merkel természetesnek nevezte, hogy az SPD mindig azt szeretné, ha az ő soraiból kerülne ki a kancellár „De most én vagyok a kancellár“ – nyilatkozta Merkel. Az egészségügyi reform kapcsán elhangzott kemény SPD bírálatokra csak annyit mondott, ő nem kíván részt venni a vitában. Ugyanakkor arra az vádra, miszerint a beígért adóemelést mégsem vállalta. úgy reagált Merkel: van egy apró, de nem jelentéktelen különbség: „Adóbevételek felhasználását kívánni nem azonos az adóemeléssel.“
A koalíciós pártok vezetői az előző héten megállapodtak abban, hogy a gyerekek egészségbiztosítására a költségvetés 1,5 milliárd eurót, a következő évtől három milliárd eurót átutal. Egyelőre még nincs eldöntve, honnan veszik ezt az összeget. Merkel úgy fogalmazott: a jövő évben életbe lépő három százalékos áfaemelés után további adóemelést nem támogat. Az SPD szerette volna, ha a reform keretében a büdzsé legalább 20 milliárd euróval növelte volna az egészségbiztosítás költségvetési támogatását. Egyedül a gyermekek biztosítása évente 16 milliárd euróba kerül.
Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali német napilap Juscsenko ultimátumot állít a parlamentnek címmel ismerteti az újabb kijevi fejleményeket.
A parlamenti többség meglepetésszerű kijevi megváltozását követően (lásd a tegnapi sajtószemlét – szerk.) az ukrán elnök egy hónapot adott a képviselőknek, hogy működőképes kormányt alakítsanak. Ellenkező esetben, fogalmazott Viktor Juscsenko televíziós nyilatkozatában, feloszlatja a március végén választott Legfelsőbb Radát. Szombati nyilatkozatában óvott a nyugat-barát elnök a külpolitikai irányváltástól. Az eddig ellenzékben lévő Régiók Pártja, a kommunisták és a szocialisták időközben koalíció létrehozásáról döntöttek, ennek a szövetségnek 240 képviselője van a 450 fős Legfelsőbb Radában.
Az új koalíció a Régiók Pártjának elnökét, Viktor Janukovicsot jelölte miniszterelnöknek. Juscsenko eközben felszólította a Legfelsőbb Radát, hogy folytassák a tárgyalásokat egy új koalíció megalakításáról. Az elnök hangsúlyozta: pártját, a Mi Ukrajnánkat nem ellenzéki szerepben látja. Az eredetileg miniszterelnöknek jelölt
Tyimosenko bejelentette, hogy minden módon ellenáll az új koalíciónak.
Kijevi megfigyelők ugyanakkor nem zárják ki, hogy az új baloldali koalíció is átmeneti megoldás lesz, s a politikai küzdelmek végén a Juscsenko és Janukovics pártjának koalíciója jön létre.
origo.hu
Újabb lehűlés jön a jövő héten, hózápor is lehet
