A megfáradt oligarcha
A konzervatív német napilapban Michail Ludwig A megfáradt oligarcha című vitriolos cikkében foglalkozik a kormányzói posztjáról távozó Roman Abramoviccsal. A távoli Csukcsföld kormányzója Londonban él. Miért is ne, hiszen Roman Abramovicsnak jelen kell lennie a néhány éve megvásárolt Chelsea mérkőzésein, ráadásul számos villáját is le kell laknia. S azt se teheti meg, hogy luxusjachtjai a kikötőkben árválkodjanak. A kormányzói székben ülő helyettese, aki egykor a KGB tábornoka volt, majd a Szibnyeft igazgatótanácsának tagja, amúgy is elboldogul az alig ötvenezer csukccsal. Olyannyira, hogy Abramovicson kiütköztek a fáradtság jelei, s arra kérte Putyint, hogy mentse fel tisztségéből. Az orosz elnök még nem döntött.
Abramovics a rendszerváltás idején, a Jelcin érában szedte meg magát. A kilencvenes évek elején amikor az állam krónikus pénzhiányban szenvedett, intézményeit megszüntette, olyan elszánt személyek, mint Abramovics, a ragadazók szabályai szerint megszerezhették az orosz állami vagyon legjobb szeleteit. A döntéshozókkal fenntartott jó kapcsolatok természetesen hozzátartoztak ehhez az időszakhoz. Abramovicsnak sikerült bekerülnie a Kreml legbelsőbb köreibe, a Szibnyefttel olajmágnássá
lépett elő, s mint ilyen vált a politikai vállalkozások legfőbb támogatójává. Az orosz számvevőszék később megállapította, hogy a cég a privatizációval legalább kétmilliárd dollárt veszített. Az ezredfordulón Putyin jutott hatalomra, aki kezdettől fogva világossá tette, hogy az oligarcháktól politikai önmegtartóztatást vár. Az orosz elnök második hivatali idejében nekilátott, hogy az állami vagyon egykori legzsírosabb falatait újra összegyűjtse, mint azt a középkorban a moszkvai nagyfejedelmek tették szétszórt birtokaikkal.
Mihail Hodorkovszkijjal – a legismertebb oligarchával – és a Jukosszal példát statuáltak. A cég legértékesebb részeit átvette egy állami konszern, Hodorkovszkij Kelet-Szibériában börtönbüntetését tölti, a többi oligarcha annyira megijedt, hogy szigorúan csak az üzlettel foglalkoznak. Abramovics időben kapcsolt, s Putyin hatalomra jutását követően kivonult az országos politikából, 2000-ben Csukotka kormányzójává választtatta magát, végül 13 milliárd dollárért, jelentős nyereséggel eladta Szibnyeft nevű cégét a Gazpromnak.
Máig vitatkoznak azon, mi késztette Abramovicsot a csukcsföldi
kalandra. Romantikus kortársak egyfajta jóvátételi szándékot láttak
benne, ahol az „államtalanítás” során vagyontalanul maradtak egy
részén kívánt segíteni. Mások azt feltételezik, hogy a Jelcin emberének számító Abramovics 2000-ben csak azért választtatta meg magát kormányzónak, hogy bebiztosítsa magát a Putyin időszak alatt a központ felől érkező kockázatok ellen. Ennek azonban ellentmond, hogy 2005-ben Putyin kívánságára vállalta – miután ebben az évben megszüntették a kormányzóválasztást – második „hivatali periódusát”.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
Magyarokon mulat Bécs
A konzervatív bécsi napilap Budapest megvárakoztatja az EU-újoncokat című cikkében gonoszkodik a következetlen Gyurcsány-kormányon. Budapest az egyetlen a 2004-ben uniós taggá vált kormányok közül, mely korlátozni kívánja a romániai és bulgáriai munkavállalók többségének legális álláskeresését.
„Amit nem akarsz, hogy veled tegyenek, azt ne tedd meg másokkal.” Ez a közhelyes igazság, úgy tűnik, nem ismert magyarul, mert a budapesti kormány a 2004-ben belépett államok közül egyetlenként, csak lépésenként nyitja meg munkaerőpiacát a romániai és bulgáriai munkavállalók előtt. Ez a döntés nem nélkülözi a pikantériát, hiszen a budapesti kormány nagyhangon tiltakozott Bécs és Berlin munkaerőpiacot védő megszorításai ellen. Most Budapest ugyanazokhoz az eszközökhöz nyúl. Annak ellenére,
hogy Magyarország 7,4 százalékos munkanélküliségével a
legalacsonyabb munkanélküliségi adatokkal bír az új tagok között. Szakértők szerint ennek elsődlegesen az az oka, hogy a budapesti
kabinet most mindent alárendel a költségvetési hiány lefaragásának, ami jelentős elbocsátásokat von maga után az állami szektorban.
Egyetlen engedményként Budapest 140-ről 219-re növelte azokat a
területeket, ahol a romániai és bulgáriai munkavállalók automatikusan megkapják a munkavállalási engedélyt.
Die Presse (diepresse.com)
Reménytelen a szudáni helyzet
A konzervatív német napilapban Richard Herzinger Ki akarja Dárfúrt még megmenteni? címmel közöl elemzést a reménytelennek tűnő szudáni helyzetről. Aligha volt igazabb a sokszor közhelyesen emlegetett vád, a nemzetek közösségének csődjéről, mint a dárfúri válság kapcsán. Több mint három éve tétlenül nézi az ENSZ, hogyan mészárolják a fekete-afrikai lakosságot. A khartumi rezsim mindig ugyanazzal a módszerrel dolgozik. Előbb a légierő porig bombázza a falvakat, majd a Dzsndzsavid lovas milíciák megtámadják a túlélőket. Eddig mintegy 300 000-n elpusztultak, és 3 millióan menekülnek. A katasztrofális helyzeten tovább rontott, hogy a fegyveres csoportok támadásai miatt az utolsó segélyszervezetek is visszavonják embereiket. Úgy tűnik, a világ feladta Dárfúrt.
Az ENSZ csődjének okai ismertek. A BT állandói tagjai, Oroszország és mindenekelőtt Kína, gazdasági érdekeik miatt megakadályozzák a hatékony szankciókat az olajban gazdag Szudán ellen. Az Egyesült Államok erős szavakkal elítéli a khartumi rezsimet, de Irak után aligha akar még egy arab-iszlám állam ellen saját szakállára fellépni. Túl frissek még a szomáliai kudarccal kapcsolatos emlékek is. S az EU tartja magát ahhoz a dogmához, hogy addig nem teszi be a lábát az országba, amíg a kormány nem adja hozzájárulást a beavatkozáshoz. Ami abszurd, ha éppen a kormány szervezi a megállítandó népirtást.
Pedig Dárfúrban – ellentétben Afganisztánnal – nem a bonyolult
békefenntartásról és a – nemzetteremtésről – lenne szó, hanem
klasszikus emberiességi beavatkozásról. Folyosónyitásról, védett övezetekről, hogy biztosítható legyen a falvak és menekülttáborok élelmiszerrel és gyógyszerrel történő ellátása. Legalább a beérkező menekülteknek esélyük legyen a túlélésre. De miért kellene ismét a Nyugatnak az esetleges emberiességi beavatkozás élére állnia? Amikor állandóan azt kell hallgatnia a muzulmán világból, hogy keresztes háborút folytat ellene és iszlamofób.
Azonban a legszörnyűbb iszlámirtás elkövetője éppen egy
arab–muzulmán kormány, mely saját fekete lakosságát pusztítja. A
szerző szerint ha az iszlám világ komolyan gondolja a muzulmánok
nemzetközi védelmét, akkor nekik kellene kezdeményezően fellépniük a dárfúri népirtás megállításáért.
Die Welt (welt.de)
origo.hu
Új szóviője lett a Fidesz-frakciónak: Ibolya Csenge Gabriella
