Konrád: Miért szeretem Gyurcsányt?

A Deutschlandradio idézi Konrád György vallomását, aki Gyurcsány Ferencben megtalálta a számára szimpatikus politikust. A Presse beszámol arról, hogy jó évet zártak az osztrák bankok, hála a kiválóan zakatoló kelet-európai üzleteiknek. A Frankfurter Allgemeine Zeitung a líbiai orvosper nagypolitikai hátterére világít.

Deutschlandradio (dradio.de)

A német közszolgálati rádió kulturális rovata Túl kevés magyar megy politikusnak című cikkében idézi Konrád Györgynek a Budapester Zeitungnak adott interjúját.

„A politika megköveteli a populizmust és idiótákkal kell vitatkozni” vélekedik Konrád. Ez az oka az író szerint annak, amiért a magyar politikában olyan kevés az érdekes személyiség. A gazdaság útja tehetséges fiatalok számára sokkal szélesebb, mint a politikában, nyilatkozta Konrád. Az írónak azonban tetszik Gyurcsány Ferenc: aki kíváncsi, tanulékony és kész arra, hogy odafigyeljen. S valaki, aki Magyarországot „kurva országnak” nevezi, az az illető komoly szenvedélyességét mutatja, vélekedik Konrád.

Die Presse (diepresse.com)

A konzervatív bécsi napilap A bankok keleten kiegyenlítik a soványka belföldi forgalmat című cikkében ismerteti, hol keresnek az osztrák pénzintézetek.

Az osztrák bankok nyereségük harmadát a közép- és kelet-európai országokban keresik meg. A bankok keleti aktivitása az elmúlt években erőteljesen növekedett. A keleti nyereség növekedése kiegyenlíti az osztrák bankok viszonylag soványka otthoni eredményeit. Ugyanakkor az Osztrák Nemzeti Bank (OeNB) elemzése szerint ugyanakkor a keleti terjeszkedés nem elhanyagolható kockázatokat rejt. A közelmúltban erre célzott a Nemzetközi Valutaalap (IWF) is.
Az osztrák jegybank pénzügyi stabilitási jelentésében utal Magyarország, Horvátország és Románia költségvetési és mérleghiányára. A növekvő közép- és kelet-európai hitelállomány középtávon jelentős hitelveszteséghez fog vezetni.
Általánosságban elmondható, hogy a bankok jóval nagyobb nyereséggel dolgoznak ezekben az országokban, mint a régi EU-tagállamokban. S mivel e térségben még a banki termékekkel való ellátottság lényegesen kisebb, mint nyugaton, ezért a következő évek jelentős növekedéssel kecsegtetnek. Tovább csökkenti a kockázatot, hogy Románia és Bulgária január 1-jei belépésével az osztrák bankok keleti aktivitása az új tagállamokra esik, amely elsődlegesen a jogbiztonságot szolgálja.
További fejfájást okoz a jegybank szerint az idegen valutában nyújtott hitelek. Az osztrák bankok 54 milliárd euró értékben nyújtottak ilyet Kelet-Európában, míg a jóval olcsóbb euró hitelekből 40 milliárdos kihelyezéssel rendelkeznek. Josef Christl, a nemzeti bank igazgatója szerint az idegen valutában történő hitelt a finanszírozás „igen kockázatos” változatának tartja, amitől az OeNB már hosszabb ideje óvja az érintettek. Ugyanakkor Christl, szerint sikerült jelentősen csökkenteni a vállalkozástámogatásban az idegen valutában nyújtott hitelek arányát. A magánháztatásokban a svájci frank hitelek – a jen és a dollár csak alárendelt szerepet játszik – továbbra is töretlen népszerűségnek örvendenek.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív német napilapban Michael Borgstede A bizonyítékok soha sem érdekelték című cikkében foglalkozik a Líbiában „bioterrorizmus” miatt halálra ítélt bolgár ápolónők és palesztin orvos végtelennek történő történetével.
Csak hét percig tartott az ítélethirdetés. Tolmács nem volt jelen. A tripoli bíróság épületében a vádlottak mégis megértették, Mahmud Havissza bíró szavait.
A bíróság az öt megvádolt bolgár ápolónőt és egy palesztin orvost halálra ítélte mert a vád szerint több, mint 400 gyermeket a bengazi kórházban szándékosan megfertőzték HIV-vírussal. A védőknek 60 napjuk van arra, hogy a legfelsőbb bírósághoz fellebbezzenek.
Már egyszer, 2005. december 26-án a legfelsőbb bíróság bírái megsemmisítették a halálos ítéleteket és új eljárásra kötelezték a bíróságot. Ez az eljárás ért véget a halálos ítéletek megerősítésével. Az eset azonban régóta nem tisztán jogi eset, hanem nemzetközi politikum. Szerepet játszik benne, hogy Kadhafi szakította terrorizmussal, s közeledni kíván a nyugathoz, az országnak a világ gazdasági vérkeringésébe történő visszatagozása és ezzel a nyugat kőkemény kereskedelmi érdekei is.
1999. november 9-én Bengaziban letartóztattak két tucat orvost és ápolónőt, még senki sem számolhatott a végtelen történettel. Kadhafi akkor nyilvánvalóan őrült terrorista vezérnek számított, Líbia zárt diktatúra volt. A legtöbb letartóztatott – közte kilenc líbiai orvos – nemsokára szabadlábra került. Csak öt bolgár ápolónő és egy palesztin orvos maradt őrizetben. A vádak szerint azért, hogy aláássák az ország biztonságát, pácienseiket szándékosan az AIDS vírusával megfertőzték.
Kadhafi maga bioterrorizmusról beszélt és a vádlottakat a CIA és a Moszad ügynökeinek nevezte. Az indíték viszonylag átlátszó volt. Miután a Laa című folyóirat 1998. novemberi számában komoly feltűnést keltő cikk jelent meg a gyermekkórházban garázdálkodó járványról, gyorsan a rezsim számára veszélytelen irányba kellett terelni a népharagot.
Az eljárásnak nincs köze a jogállami normákhoz. Neves tudósok, közte a HIV-vírus egyik felfedezője, Luc Montagnier megállapították, hogy a járványt a katasztrofális higiéniai viszonyok okozták.
Líbiában az összeesküvés elmélet azonban önálló életre kelt. A megbetegedett gyerekek szülei minden reálpolitikai mérlegelés dacára, mérhetetlen dühvel követelik az állítólagos tettesek halálát. A líbiai kormány egy olyan perbe pottyant, ahonnan hosszú ideje keresi az elegáns egérutat. Egyrészt nem engedhet az erős nemzetközi nyomásnak és nem engedheti egyszerűen szabadon az elítélteket. Ezzel ugyanis nevetségessé tenné magát és a lakosság dühét provokálná, hiszen az állami média évekig rendszeresen hazudott nekik.
Másrészt Kadhafi nem engedheti meg magának, hogy végrehajtassa a halálos ítéleteket. Tripoli egy ideje abban bízik, hogy peren kívüli egyességgel megoldhatja a konfliktust. Az iszlám jogban lehetőség van a „vérdíj” megfizetését követően az eljárás megszüntetésére. Líbia eddig a 420 érintett gyermeknek fejenként tízmillió dollárt követelt – ami természetesen teljesen véletlenül a pontosan azt az összeget adja ki, amit Kadhafi fizetett kártérítésként a Lockerbie merénylet áldozatainak. Bulgária nem csak azért nem kíván egy ilyen csereüzletbe beleegyezni, mert a követelt összeg majdnem eléri az ország GDP-nek 25 százalékát (!), hanem azért sem, mert a pénz kifizetése egyet jelentene a bűnösség elismerésével.