Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Peter Martos A korrupciószabadság, mint hátrány? című cikkében foglalkozik az uniós csatlakozás küszöbén önbizalomtól duzzadó román gazdasággal.
Valentin Lazea, a román nemzet bank vezető közgazdászának nyilatkozata előbb felháborodást váltott ki, majd komolyan elgondolkodtatta a magyarokat. Lazea szerint öt éven belül a román gazdaság lehagyja Magyarországot. A magyarokat, akiket Gyurcsány Ferenc hazugságvallomását követően a küszöbönálló megszorító csomag fojtogat, sokkolta a nyilatkozat. Ők akik, 1968 óta a keleti tömbben zajló liberalizáció éllovasai voltak, már visszazuhantak Szlovénia és néhány balti állam mögé, már alig boldogulnak a csehekkel és a szlovákokkal is alig bírnak. S most még a románok is a sarkukban lennének?
Románia egy főre jutó GDP-je 2005-ben 3500 euró volt, ami a tervek szerint 2008-ra 5450 euróra emelkedik, míg Magyarországon tavaly 8700 euróra rúgott. „Nekünk a románokkal kell küzdenünk a tőkéért?”, hangzott november végén a budapesti Üzleti Negyed című internetes portál hosszadalmas elemzésében. Ebben egészen józanul összevetik a két ország infrastruktúráját, a béreket, az adókat és más tényezőket és megállapították: Magyarország nem is áll olyan rosszul.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilapban Albert Schäffer Stoiber a politikai túléléséért küzd című cikkében foglalkozik a terebélyesedő bajor spicli botránnyal.
Edmund Stoiber, amikor megvált Michael Höhenbergertől, irodavezetőjétől egy korszak lezárult a CSU történetében. Véget ért az a korszak, amikor a többségi bajor párt viszonylag könnyen megúszta a botrányokat. Höhenberger felmentése új minőséget hozott, nem egyszerű hivatalnok, köztisztviselő, nem könnyen cserélhető párt alkalmazott Stoiber hatalmi építményében. Höhenberger politikai értelemben hús Stoiber húsából.
Höhenberger Stoiber karrierjének minden lépésekor ott volt a jelenlegi miniszterelnök mellett. Ő volt az a tükör, amelybe Stoiber bepillantva megtudhatta, milyen hatalmi befolyással rendelkezik a párton és az államon belül. Höhenbergernek a hatalmi központból történő kiűzetése Stoiber saját hatalmától való távozás felvezetése.
Bármennyire is próbálkozik a média és az ellenzék, hogy Höhenberger párttársával, a Gabriele Pauli, fürthi járási tanácsnokról folytatott beszélgetését államüggyé stilizálják, egy olyan időben, amikor Stoiber még teljességgel birtokolta politikai befolyását, ennek a kísérletnek könnyen ellenállhatott volna. Höhenbergernek a párt és állami funkciók közötti ingázása része a CSU hatalmi rendszerének, mely némileg megkülönbözteti a többi tartománytól és legfeljebb csak a politológiai tanulmányokat folytatókat zavarja.
Höhenberger – mint a többi tartományi miniszterelnöki hivatal vezető munkatársa – súlyos kötelességteljesítést követett volna el, ha nem érdeklődött volna a Stoiber elleni hadjáratot vezető Pauli asszony motívumai iránt. Az „államügy”egészen másként néz ki.
Az a tény, hogy Höhenberger csevegése, most oda vezetett, a bajor miniszterelnök kénytelen volt egyik legfontosabb támaszát eltávolítani az már a késő Stoiber korszak csalhatatlan jele. Itt már egy egykori nagy politikus az egyszerű politikai túlélésért harcol és ezért szükség esetén akár a leghűségesebb követőjét kész kilökni a mentőcsónakból.
A lépés eredménye ugyanakkor bizonytalan, hiszen a párt fiatalabb vezetői már régóta vigyáznak arra, hogy ne vigyék túlzásba a Stoiber iránti lojalitásukat. Hiszen, ha jön a CSU élén következő váltás, akkor a következő poszt ne a miniszterelnöki hivatalból a vízügyhöz vezessen.
Höhenberger visszavonulásával Stoiber nagyon egyedül maradt. A CSU-n belül, amúgy is egy kedvetlenebbül figyelik Stoiber egyre hektikusabb forgolódását a politikai arénában. A miniszterelnök mára egy megtűrt pártelnök lett, aki már csak az tart meg posztján, hogy a a CSU vezetését a középszerűség övezetévé változtatta.
Az a tény, hogy egy járási politikus a CSU szent Johannája lehet, aki maga előtt űzi Stoibert, miközben a párt vezetői titokban a kezüket dörzsölik, csak az egyik következménye a pártvezetők személyi kilúgozódásának. Az elmúlt évtizedekben Höhenberger mindig követte Stoibert, nemsokára el jöhet az az idő, amikor a miniszterelnök követi famulusát.
Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali müncheni napilap A Gazprom a szállítás leállításával fenyegeti Fehéroroszországot című írásában elemzi Moszkva és Minszk gázár pókerét.
A gázárvitában az orosz állami konszern, a Gazprom az energiaszállítások leállításával fenyegette Fehéroroszországot. A Gazprom 200 dollárt követel ezer köbméter földgázért, ami négyszeres áremelést jelentene. Fehéroroszország lényegesen alacsonyabb árat szeretne, ami nagyjából megfelene az orosz belföldi áraknak, nyilatkozta Szergej Kuprijanov, a konszern szóvivője kedden. A hat nap múlva lejáró szerződés meghosszabbításáról folytatott tárgyalások keddi fordulójában a Gazprom kijelentette, hogy hajlandó lenne a gázárat 80 dollárban megszabni, ha Minszk az állami kézben lévő gázvezetékrendszer felét átadná a konszernnek. Oroszország kísérletet tett arra, hogy egyetlen szovjet köztársaságként, megtartsa az ártámogatott gázárat. A keddi megbeszélések eredménytelenül értek véget. Kuprijanov szerint azonban még van esély arra, hogy a szerződés lejárta előtt megállapodjanak. Mint az energiagazdaság szereplői azt nyilatkozták, hogy a Gazprom már felhalmozott jelentős gáztartalékokat Németországban. Ezzel akár egy hosszabb gázstopot is képesek lennének a nyugat-európai államok kivédeni. A Fehéroroszországon keresztül húzódó gázvezetékek látja el a Gazprom Németország jelentős részét, így egy gázstop érintheti a német ellátást is. Németország gázfogyasztásának egyharmadát Oroszországból importálja. Oroszország már két évvel ezelőtt az akkori árvitában is jelentősen csökkentette a Fehéroroszországnak szállított gázmennyiséget, ami érintette Lengyelország és Németország ellátását is.
Pénteken a Gazprom bejelentette, hogy megduplázta a Grúziába szállított gáz árát, azért így ezer köbméterenként 235 dollárt követelnek. Gazprom arról tájékoztatott, hogy három grúz cég már megállapodott 1,1 milliárd orosz gáz importjáról. A grúz miniszterelnök ezzel kapcsolatban zsarolásról beszélt, míg a Gazprom vezetés arról beszélt, hogy a külföldi fogyasztóktól a jövőben piaci árat fognak kérni.
A Gazprom árpolitikájára válaszul Grúzia csökkentette az orosz gáztól való függését, amikor Azerbajdzsánnal napi egymillió köbméter importjára kötöttek megállapodást. Az árat nem hozták nyilvánosságra, de a grúzok azt elfogadhatónak nevezték. Törökország a múlt héten bejelentette, hogy 800 millió köbméternyit az azeri szállításokból átirányít Grúziába. Becslések szerint a kaukázusi köztársaság éves gázfogyasztása eléri az 1,8 milliárd köbmétert.
origo.hu
Új szóviője lett a Fidesz-frakciónak: Ibolya Csenge Gabriella
