Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Klaus-Dieter Frankenberger Nevelendő című vezércikkében foglalkozik az orosz–fehérorosz olajvita várható következményeivel.
Az ember tanul a kárból – remélhetően igaz ez a mondás az izmait mutogató orosz olajhatalom erejének mostani bizonyítását követően az európai politikára is. Túl sokáig az energiabiztonság kérdését az unió a futottak még kategóriában kezelte (miközben hihetetlen energiamennyiséget pazarolnak az európai intézmények állandó reformjára); túl sokáig hitték azt, hogy az energia kérdésében tágabb értelemben aligha értelmezhető a biztonság fogalma, s mindeddig a legtöbb esetben a nemzeti érdek felülírta az európai szolidaritást. Azonban, ha az orosz energiaszállítók, akik mögött ott áll a hatalmát élvező Kreml, továbbra is úgy tesznek mint eddig, tehát az árvitákban álláspontjuknak a szállítások megszakításával is nyomatékot adnak, ez az európai álláspont megváltozhat. Mindenesetre kívánatos lenne egy ilyen nevelő hatás.
Az ilyen változásnak természetesen ahhoz kell vezetnie, hogy az európai kül- és biztonságpolitika legfontosabb céljai közé felvegye az energiabiztonságot. Ebben az esetben természetesen érdemes megvizsgálni, hogy valóban ebből a szempontból a legjobb ötlet növelni a függőséget attól az Oroszországtól, amelyről aligha lehet megmondani, mely állami érdekeket szolgálnak az orosz energiavállalatok, vagy már önálló hatalompolitikai játszmákat folytatnak. Ez ügyben aligha segít, ha minden vitában dicsérik a Szovjetuniót, mint megbízható szállítót, ha a jelen érzékelhetően más nyelven beszél.
Tény az is, hogy belátható időn belül nem lehet pótolni az orosz gáz- és olajszállításokat, ezért érdemes folytatni azokat az erőfeszítéseket, amelyek azt szeretnék, ha Putyin aláírná a sokat vitatott energiachartát. Azonban nem lehet úgy tenni, mintha Európa növekvő energiapolitikai függősége és Moszkva ama törekvése, hogy energiahordozóival stratégiai befolyást nyerjen nem jelentene különösebb problémát.
A mostani válság felvet számos megválaszolandó kérdést is: mit lehet kezdeni egy olyan partnerrel, akinek láthatóan teljesen mindegy miként teszi tönkre jó hírét csak azért, hogy Grúziát, vagy Fehéroroszországot megfegyelmezze, vagy megbüntesse? Vagy azt: mennyire komolyan vehető az a német politika, amely az energiahordozók és beszerzési források diverzifikálásáról szónokol, de az atomenergiát ideológiai okokból továbbra is kerüli?
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilap Olmert kenőpénzt fogadott el? című cikkével tudatja, hogy nyomozás kezdődött a hivatalban lévő izraeli miniszterelnök ellen.
A második legnagyobb izraeli bank privatizációja kapcsán felmerült anomáliák miatt az izraeli államügyészség nyomozást kezdett Ehud Olmert ellen. Menachem Masus államügyész a következő napokban részletesen is nyilatkozik az ügyről – vélhetően, ha Olmert befejezte kínai látogatását – értesült egy izraeli televíziós csatorna, amely kedden nem tudta elérni az államügyész irodáját.
Olmert ellen zajlik már előzetes nyomozás. A miniszterelnököt azzal vádolják, hogy a Leumi Bank magánosítása kapcsán kenőpénzeket fogadott el. A gyanús tranzakciók időpontjában Olmert ideiglenesen a pénzügyi tárcát is vezette.
A kormányfőt az elmúlt hónapokban több korrupciós ügyben is meghallgatták anélkül, hogy eddig bármi terhelő adatot sikerült volna rábizonyítani. Ezek a vizsgálatok elsősorban egyes, Olmert ipari és kereskedelmi miniszteri idejéből származó ingatlanügyeket, valamint a tárcavezető kinevezési gyakorlatát érintették. Január elején korrupció gyanú miatt a rendőrség kihallgatta Shula Sakent, Olmert kabinetfőnökét is.
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilap Michael Fleischhacker Alfred Pirrusz Gusenbauer című cikkében elemzi a kijelölt kancellár szemszögéből a koalíciós megállapodást.
A tartományok, a szakszervezetek és az ifjúsági szervezetek előre bejelentett tiltakozásához képest a 75 százalékos támogatottság, amivel az osztrák szocialista párt (SPÖ) elnöksége kedden Alfred Gusenbauer által beterjesztett kormányprogramot elfogadta, meglepően magas volt. Viszont az október 1-jei a választások megnyeréséhez kapcsolt reményekhez képest, amellyel elkövetkezett a hatalomtól távol töltött hét keserű esztendő vége, csak a kancellári hivatalt és hat miniszterposztot sikerült visszafoglalni, bizony csalódás.
S ez a viszonylag jó eredmény aligha tükrözi az ülés résztvevőinek a koalíciós megállapodásról alkotott véleményét: mint ahogy az SPÖ nem meggyőződésből, hanem alternatíva hiányában lépett be ebbe a koalícióba, úgy a szocialista vezetés döntését is kényszerek mozgatták. Abból a meggyőződésükből indultak ki, hogy az elutasítás a végleg megsemmisítené az októberi választási győzelmüket. E magas rangú SPÖ funkcionáriusok minden bizonnyal keresni és találni fognak alkalmas alanyt, hogy frusztrációjukat levezessék.
Wolfgang Schüssel – aki mostantól a parlament ÖVP-frakcióját vezeti – a választásokon győztes Alfred Gusenbauerből Alfred Pyrrhusz Gusenbauer kancellárt csinált. Mindazok a személyi és tartalmi engedmények, amelyekre Gusenbauer a hatalomért kényszerült a legjobban a molosszok legendás uralkodójának, Pyrrhusznak a K. e. 279-es Asculum-i csatát követő kijelentésével írhatóak le: „Még egy ilyen győzelem és elvesztünk.” Azt majd az idő megmutatja mennyire tartós sérüléseket okozott a kancellárnak ez a győzelem. A csalódott SPÖ-tagok aligha fogják vissza magukat, hogy elégedetlenségük kifejeztekor. Az azonban valószínűtlen, hogy a parlamentben kancellárjuk választási vereségével állnának bosszút. Az a hatalmi harctól, amelybe a kisázsiai Pyrrhusz bekapcsolódott (a névben megtalálható a „vörös” szótő is), Gusenbauernek nem kell tartania. A diáktüntetések nem tartanak örökké, s az is ismert, hogy a megállapodás legfőbb kritikusának számító Hannes Androsch pártbeli befolyását sem szabad túlbecsülni, a szakszervezeti vezetők és a többi csalódott SPÖ tag sem kelt senkiben sem komolyabb félelmet. Mint a nagykoalíció kancellárja a saját soraiból érkező támadások ellen egyelőre bebiztosította magát.
S az ÖVP sem örülhet sokáig a jelen helyzetet híven leíró Pyrrhusz képnek. Főként abban nem bízhat, hogy Gusenbauer és Pyrrhosz sorsa további párhuzamokat mutat fel. Az ókori királyt ugyanis az argoszi utcai harcokban megölték, viszont Gusenbauer – bár komoly veszteségekkel – elfoglalta a kancellári hivatalt: Az ÖVP jelenlegi állapotában szintén aligha hasonlítható a Római Birodalomhoz. Ráadásul a konzervatívoknak Gusenbauer következő csatáiban már ott kell hadakozniuk a kormányfő oldalán.
origo.hu
Menczer Tamás: Harc lesz! Mutassunk erőt! Segítsük Orbán Viktort! Töltsük ki a nemzeti konzultációt! - videó
