Ludwig Emil: A defektes időkerék és utasai

Ludwig Emil: Nem könyvelhetők el azonban ilyen könnyen az eddig 350 millióra rúgó, közpénzből fedezett kiadások, különösen nem annak a friss hírnek az ismeretében, amely szerint a kincstári vagyonkezelő használatba kívánja adni a használhatatlan kereket. Az értékét 267 ezer forintban állapították meg, ez a műalkotás 99,3 százalékos (!) leértékelését jelenti. Az üzemeltetésre vállalkozónak öt évre kell szerződnie, és tetemes kiadással (havi egymillióval) kell számolnia. Kérdés: mit nyer vele? Tekintve, hogy az egész projekt még hároméves sincs, nem lehet időbeli (elévülési) akadálya az illetékes állami hatóságok pénzügyi vizsgálatának és az ügyben érintettek elszámoltatásának az adófizetők zsebéből származó milliókkal. Az időkerék honlapján jó kétszáz ismert hazai személy neve olvasható – Albert Györgyitől Medgyessyn, Molnár Gál Péteren és Gyurcsány Ferencen át Váncsa Istvánig –, akinek a támogatásáért külön köszönetet mondanak a produkció gazdái. Vajon mit szólnak a listán szereplő kiválóságok a majdhogynem az örökkévalóságnak szánt műtárgy nyúlfarknyi történetéhez, a hatalmas befektetett összeg ilyen csúfos devalválásához? A pocsék áruk fórumának platina fokozatú termékéhez? „A Magyarország új időszámítását szimbolizáló művészeti alkotás” ilyen botrányos bukásához? Joggal elvárható a válaszuk.

(Magyar Nemzet, 2007. január 2.)