Der Standard (derstandard.at)
A baloldali-liberális osztrák lapban Paul Lendvai Védett spiclik című cikkében a varsói érsek ügynökbotránya apropóján elmélkedik az elmaradt magyarországi ügynökmúlt feltárásának következményein.
A szerző szerint a varsói érsek lemondásának történetében a személynél sokkal fontosabb maga az eset. Lengyel becslések szerint a papok tíz, míg az egyház vezetőinek 30-40 százaléka működött együtt a titkosrendőrséggel, de legalább bocsánatot kértek az elkövetett hibákért.
A Világ spiclijei, egyesüljetek! címmel jelentette meg lesújtó ítéletet mondó könyvét Varga László budapesti történész, mely egyben megsemmisítő vádirat a titkosszolgálati akták kétharmadának eltűnése és elmaradt nyilvánosságra hozataluk miatt. Sehol Kelet-Európában nem olyan nehéz az archív titkosszolgálati anyagokhoz történő hozzáférés, mint nálunk – állítja Lendvai. 2002 nyarán, amikor kiderült, hogy a Medgyessy Péter szigorúan titkos állományú elhárító tiszt volt, a kormánypártok ígéretet tettek egy „aktaforradalomra”, Varga azonban bebizonyítja, hogy továbbra is az öt titkosszolgálat szabályozza az iratokhoz történő hozzáférést. A spiclik internacionáléját Varsótól Budapestig, Bratyiszlavától (!) Szófiáig és Bukarestig befolyásos személyek védik. Számos esetben közismert, hogy a titkosszolgálati kapcsolatok komoly szerepet játszottak az érintettek rendszerváltást követő gyors karrierjében. Amíg azonban Varsóban és Szófiában törekednek a múlt megtisztítására, addig Magyarország e tekintetben kénytelen a politikai moralizmus csődjét átélni.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Reinhard Veser Lukasenko utolsó kártyája című cikkében foglalkozik az orosz-fehérorosz olajvita apropóján a minszki diktátor esélyeivel.
Oroszország bármelyik szomszédjával keveredett vitába, azonnal vámokkal sújtotta az adott országokból érkező termékeket. Ezekben a vitákban gyakran Fehéroroszország volt a nevető harmadik. Az ukrán húskészítmények helyét elfoglalták az orosz piacon a fehérorosz vállalatok termékei. Minszk azon is keresett, hogy számos moldáviai termékeket – köztük olyanokat is melyek a hidegebb klíma miatt ott meg sem teremnek – Fehéroroszországon keresztül exportáltak Oroszországba.
Mindeddig Moszkva nem politikai okokkal magyarázta gazdasági szankcióit: mindig a legjobbkor talált az orosz fogyasztóvédelem minőségi hiányosságot vagy káros anyagokat az érintett országok termékeiben. A múlt év vége óta már ez sem szükséges. December 30-án Putyin aláírta a különleges gazdasági intézkedésekről szóló törvényt, mely lehetővé teszi az orosz elnök számára gazdasági szankciók életbe léptetését, ha „egy külföldi hatalom nemzetközi joggal ellentétes lépései, vagy barátságtalan cselekedetei azonnali cselekvést igényelnek”. Most azonban könnyen lehet, hogy az eddigi szankciókból profitáló Fehéroroszország lesz az első állam, mellyel szemben alkalmazni fogják ezt a törvényt. Kedden még virágnyelven, de félreérthetetlenül üzent Viktor Khrisztyenko orosz energiaügyi és ipari miniszter, aki kijelentette, hogy az olajjal kapcsolatos mostani „kellemetlenségek” oda vezethetnek, hogy más ágazatokban is foglalkozni fognak az „alaptalanul előnyös eljárások” problémájával. Szerdán már a Vedomosztyi című orosz lap kormányforrásokra hivatkozva közölte: Moszkva vámmal kívánja sújtani a fehérorosz húskészítményeket – az export 99,9 százalékát Oroszországba szállítják – és a tejtermékeket, ahol szintén a keleti szomszéd felveszi a kivitel kilenc tizedét. Az orosz lap számításai szerint ez az intézkedés az Oroszországba irányuló fehérorosz export több mint felét érintené.
Ez halálos döfést jelenthet a fehérorosz gazdaságnak, hiszen szakértők számításai szerint a gázár megduplázása miatt, valamint az orosz olaj továbbadásából származó bevételesek kiesésének okán az ország így is a gazdasági összeomlás szélére jutott. Kérdéses, hogy Lukasenko meddig maradhat hatalmon, ha már nem lesz képes a lakosságnak az eddigi viszonylagos szociális biztonságot nyújtani. Miként az is válaszra vár, van-e a Kremlnek kidolgozott terve az esetleges fehéroroszországi zavargásokra.
A két oldal szerdai viselkedése jól mutatta, hogy Lukasenko rendelkezik a gyengébb tárgyalási pozíciókkal. Dél körül a minszki elnöki hivatal bejelentette, hogy Lukasenko és Putyin telefonbeszélgetésükön kiutat találtak az olajválságból. A Kreml ugyan megerősítette a megbeszélés tényét, ugyanakkor jelezték szó sem volt tárgyalásokról, mert érvényben van az orosz gazdasági miniszter feltétele: tárgyalni csak akkor hajlandók, ha Fehéroroszország megszünteti az olajra kivetett tranzitvámot. Néhány órával később Szergej Szidorszkij minszki miniszterelnök bejelentette, a feltételt teljesítették és csütörtökön Moszkvába repül, hogy az olajszállítások feltételeiről tárgyaljon.
Ez messze van a konfliktus megoldásától. Az év végi gázvitában Lukasenko még engedett, de a szintén régóta húzódó olajvitában ismét az összecsapás mellett döntött. Még megpróbálhat egy utolsó kártyát kijátszani, igaz egy olyat, melyben Moszkva még kevésbé ismeri a tréfát, mint az olaj ügyben. Az orosz légelhárítás a fehéroroszországi baranovicsi támaszpont nélkül majdnem vak, és az Atlanti-óceánon járőröző orosz tengeralattjárókat egy minszki központból felügyelik. Eddig az orosz csapatok nem fizettek az objektumok bérletéért. Lukasenko hetek óta azt hangoztatja, hogy Oroszország nem alkalmaz kedvezményeket Fehéroroszországgal szemben, s ha a gáz és az olaj ára emelkedik, akkor a Kremlnek is fizetnie kell „minden szolgáltatásért”.
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilap A központi tanács tiltakozik címmel tudósít a héten vetíteni kezdett Hitler-paródia miatt kirobbant, legújabb németországi műbalhéról.
A Németországi Zsidók Központi Tanácsa hevesen támadta a zsidó rendező, Dany Levy Mein Führer című filmet. A berlini Tagesspiegelnek adott interjúban Stephan Kramer főtitkár szerint a film „felületes, felesleges, sőt veszélyes”. Levy saját elvárásainak sem képes megfelelni, és súlyosan felelőtlenül cselekszik egy olyan korban, amikor a zsidók ismét neonáci támadások céltábláivá váltak.
Levyt, aki a „bírálatok cunamijával” számolt, aligha lepte meg a legfrissebb kritika. Számára a Mein Führer egy álom beteljesülése: „Végre én szabhattam meg a nemzetiszocializmus szabályait, így bomlasztó fantáziával beavatkozhattam a történelem menetébe, én írom a nácik szövegét és elintézhettem őket”- nyilatkozta Levy.
Hans-Ulrich Wehler, az ismert történész ugyanakkor azt követelte, hogy paródia helyett a tudományra kellene bízni a Hitler-kép alakítását. Szerinte a legjobb az lenne, ha senki se nézné meg ezt a lehetetlen alkotást. Úgy véli képtelenség a tömeggyilkost egy komédia szereplőjeként filmvászonra vinni.
origo.hu
Új szóviője lett a Fidesz-frakciónak: Ibolya Csenge Gabriella
