Hiányzó engedély – Semmis lehet Gyurcsány őszödi lízingügylete

A hatályos jogszabályok ellenére a Kincstári Vagyoni Igazgatóság nem kérte ki a pénzügyminiszter engedélyét ahhoz, hogy a balatonőszödi kormányüdülő egyik villája kikerüljön a kincstári vagyonkörből, és átkerüljön Gyurcsány Ferenc cégének tulajdonába. Jogi szakértők szerint ez az egyszerű malőr elég lehet ahhoz, hogy a miniszterelnök elveszítse a botrányos körülmények között lízingelt ingatlant.

A miniszterelnök üzleti előéletének egyik legbotrányosabb fejezete volt a balatonőszödi kormányüdülő egyik nagy értékű villájának megszerzése. Becslések szerint ez a lízingszerződés – amelyet még 1994-ben kötött a Központi Állami Üdülő és Oktatási Központ Gyurcsány Ferenc cégével, az Aldo Ingatlanfejlesztő és Hasznosító Tanácsadó Kft.-vel – több tízmillió forintos bevételkiesést okozott az államnak. Az Aldónak a szerződés szerint 1994-től évente 2,5 millió forintot kellett fizetnie tíz esztendeig, valamint legkésőbb 2003. december 31-ig további ötmillió forintot (összesen tehát 30 millió forintot), hogy ezzel megszerezze az ingatlan tulajdonjogát. Bár az állam hivatalosan azzal indokolta a 3278 négyzetméteres ingatlanon álló kétszintes, 300 négyzetméteres lakóterületű villa eladását, hogy nincs rá szüksége, ennek ellenére később az állami tulajdonban lévő Hunguest Rt. visszabérelte a villát Gyurcsány cégétől, mégpedig pont annyiért (2,5 millió forintért), amennyit az Aldo fizetett törlesztőrészletként. Így gyakorlatilag ingyen lízingelte Gyurcsány cége az ingatlant.

Azt eddig is lehetett tudni, hogy az ügylet az állam számára rendkívül előnytelen, Gyurcsány cégének viszont roppant kedvező volt. Azonban újdonság, hogy a szerződés jogszerűségével kapcsolatban is olyan súlyos aggályok vetődtek föl, amelyek semmissé tehetik az egész ügyletet, és egy polgári per nyomán akár az eredeti állapot helyreállítását is kimondhatja a bíróság.
A lízingszerződések sajátossága, hogy a lízingelt tárgy tulajdonjogának megszerzésére nem a szerződés megkötésekor (jelen esetben 1994-ben), hanem a lízingfutamidő végén (ez ügyben 2004-ben) van lehetőség. A hatályos államháztartási törvény szerint 2004-ben a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak (KVI) ki kellett volna kérnie a kincstári vagyonért felelős miniszter (a pénzügyminiszter) engedélyét arra, hogy a balatonőszödi villa kikerülhessen a kincstári vagyonkörből, és átkerülhessen az Aldo Kft.-hez. Azonban a KVI ezt nem tette meg, s az engedély hiánya ellenére kiadta a tulajdonosi hozzájárulást az ingatlan értékesítésére. Jogi szakértők szerint az engedély hiányában a KVI jognyilatkozata semmis, így magának a lízingszerződésnek az a része is semmis, amely a tulajdonjog átszállására vonatkozik. Ezzel gyakorlatilag az egész szerződés megdőlt, hiszen a kontraktus elsődleges célja az volt, hogy a Gyurcsány-cég megkaparintsa a villát. Egy polgári perben a bíróság ez alapján kimondhatja: az eredeti állapotot kell helyreállítani, vagyis Gyurcsánytól visszakerülne a villa az államhoz.
A KVI lapzártánkig nem válaszolt az ezzel kapcsolatban több mint egy héttel ezelőtt feltett kérdésünkre.

Korábban már megírtuk, hogy jogi szakértők szerint az őszödi ügylet egy színlelt lízingszerződés volt, mert a valódi lízingszerződésekkel ellentétben sem kamatot, sem lízingdíjat nem tartalmazott. A valóságban inkább egy részletfizetést engedélyező adásvételi szerződést kötöttek a felek. Magyarországon már született olyan bírói határozat, amely színlelt volta miatt a lízingszerződés semmiségét állapította meg. A kamat és a lízingdíj elmaradása mellett az államot további mintegy 7,5 millió forintos kár érhette az Aldo Kft. forgalmiadó-visszaigénylése miatt, ugyanis szakértők szerint Gyurcsány cége csak akkor számolhatta volna el költségként a lízingdíjat, ha valódi lízingszerződést kötött volna az állammal. Erre utal az APEH 1995-ös állásfoglalása is, amely szerint egy szerződést csak akkor tekinthetünk az adózás szempontjából lízingszerződésnek, ha tartalma megfelel az elnevezésének.

Emlékezetes: az eladást 1993 novemberében a Miniszterelnöki Hivatal akkori pénzügyi és gazdálkodási területért felelős helyettes államtitkára, Szilvásy György engedélyezte. Az 1994. évi költségvetési törvény az ingatlanértékesítéseknél előírta, hogy tízmillió forintos értékhatár fölött nyilvános versenytárgyalást kell lefolytatni, de a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal megállapította: a szerződést ennek megszegésével hozták tető alá, így fölvetődik annak semmissége. Az ügyészség később ugyan kimondta, hogy a szerződés nem semmis, ám a 2004-es tulajdonátruházás bizonyos körülményeire és a jogszabályok betartására az ügyészségi vizsgálat nem tért ki.

Pilhál Tamás