Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Peter Bognar Magyarország: Kényszeroperáció az egészségügyben címmel a reformnak nevezett romboló átalakításról tudósít. Magyarország egészségügye jelenleg egy nagy építkezésre hasonlít. A baloldali-liberális kormány által megkezdett egészségügyi reformot csúcsra járatják. Ugyanakkor egyelőre senki sem tudja, Magyarországon mi lesz ennek a „reformnak” az eredménye. Az átalakítás lendülete közepette az a látszat keletkezett, hogy a kormány is szem elől veszítette a célt.
A kavarodás az egészségügyben csak növekedett ama elkeseredett viták miatt, melyek a kormánypártokon belül a leendő egészségbiztosítási rendszerről tombolnak. Miközben a szocialisták egy felpuhított állami biztosítási rendszert részesítenek előnyben, a liberálisok egy szabad versenyre épülő, több-biztosítós modellt támogatnak. Az SZDSZ a holland egészségügyi modellt célozta meg, ahol piaci viszonyok uralkodnak, az egészségbiztosítóknál üzemgazdasági logikát követnének, s a polgárok szabadon választhatnának közülük. A liberálisok úgy vélik: egy több-biztosítós modell tiszta viszonyokat teremtene. Jelenleg alig másfél vagy kétmillió magyar fizet egészségügyi járulékot (!) a szerző szerint, ami annyit jelent, hogy számtalan személy veszi igénybe az egészségügyi juttatásokat anélkül, hogy fizetne értük.
Gyurcsány Ferenc szocialistái ezzel szemben úgy érvelnek, hogy a több-biztosítós modell a másodosztályú egészségügyi ellátás veszélyét hordozza magában: a gazdagok lesznek a magánbiztosítók haszonélvezői, akik magas színvonalú ellátásban részesülhetnek, a szegény többségnek marad a rosszabb minőségű állami alapellátás. A szociáldemokrata értékekre hivatkozva az MSZP mindenki számára meg kívánja tartani az alapbiztosítást. Ugyanakkor nyitottságot mutatnak arra, hogy az állami biztosítást kiegészítő gazdasági szolgáltatásokra biztosítást kössenek, pl. a betegápolásra vagy éppen balesetekre. A nemzetközi példák közül a szocialisták az osztrák betegbiztosítási modell bevezetését támogatják.
Ezzel szemben a Fidesz többször is világossá tette: a brit Munkáspárt egészségügyi modelljét támogatja. Ez egy, az adókból finanszírozott egészségügyi ellátást jelent. Ami a több-biztosítós modellt illeti, a biztosítók egyelőre óvatosak. Utalnak a széles körben elterjedt hálapénz rendszerére és attól tartanak: nem lesz kereslet a kiegészítő biztosításokra, mert a hálapénz azt már sok páciensnek biztosítja. Az OEP havonta átlagosan 12 000 forintot költ egy személy egészségére. A pénzügyminisztérium adatai szerint Magyarország évente 1434 milliárd forintot fordít az egészségügyre.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Klaus-Dieter Frankenberger A Volgánál című cikkében az EU-Oroszország csúcstalálkozóval foglalkozik. Aligha lehet kétséges, hogy Oroszországnak a Nyugathoz, az EU-hoz, Amerikához fűződő viszonya most tisztul meg a (látszat)harmónia minden maradékától, mely a Jelcin-korszakot és Putyin hivatali idejének első felét jellemezte. Hűvösebbé válnak a viszonyok, mert az érdekütközések nyilvánvalóbbá válnak, és nem borítja be azokat többé a szentimentalitás. Ez a felismerés áll Angela Merkel szamarai utazása hátterében. Az Oroszországgal szembeni elvárások esetében és a Moszkvával szembeni viszonyban elsődlegesen realizmusra van szükség, és nem a randa belpolitikai praktikák mentegetésére és az ország demokratizálhatóságához fűzött túlhajszolt reményekre.
Ugyanakkor Merkel feladata, hogy világossá tegye: bizonyosan nem a lengyel orosz-ellenesség, hanem az orosz kereskedelmi bojkott az oka, amiért nem sikerült megkezdeni a partneri viszonyról folytatandó tárgyalásokat, s a kancellárnak meg kell értetnie Putyinnal, hogy a balti államok és az egykor Moszkva befolyási övezetéhez tartozó országok most már az unió tagjai. Mint az kitűnik, az orosz politikának máig nehezére esik, hogy elfogadja az új európai viszonyokat. Most ezzel éppen ellenkező benyomás keletkezik, nevezetesen, hogy Moszkva ma érdekei megvalósítását szolgáló eszközei kiválasztásában jóval kevésbé válogatós, mint néhány évvel ezelőtt volt. Az uniónak láthatóan nehezére esik, hogy az Oroszország politikájában a szükséges összhangot megtalálja. Ugyanakkor nem engedheti meg, hogy Moszkva egyes tagállamokat megfélemlítsen, még akkor sem, ha más ügyekben szükség van Oroszország támogatására.
A Nyugat és Európa éppen úgy, mint az Egyesült Államok a lehető legszorosabb kapcsolatra törekszik Oroszországgal. Mindazon értékek összessége, amit mindkét oldal oszt, könnyen átlátható.
Partner, konkurens és igen: ellenfél – mindez egyszerre lesz a jövőben számunkra az eurázsiai hatalom – zárja kommentárját a szerző.
origo.hu
Magyar Péter lelepleződött - ezt gondolják az emberek a gyalázkodó diszkópolitikusról
