Lukács Csaba: Összetartozunk

Lukács Csaba: Máshol legalább egy pápalátogatásra van szükség ahhoz, hogy ennyi ember összejöjjön. Ide – nagy bánata ez a székelyeknek! – még egyszer sem jött el a szentatya. Levelet is ritkán küld, először csak 2004-ben üdvözölte az Csíksomlyóra sereglett zarándokokat II. János Pál. De nem a főpapi áldás a legfontosabb, hanem az együvé tartozás, az egymásra találás nagyszerűsége. Ezért kelnek útra immár évről évre s egyre növekvő számban az emberek, és nem pedig azért, hogy mézeskalácsszívet vagy netán – mert ezt is kapni a kegytemplomig vezető út mentén kipakoló árusoknál – Che Guevará-s pólót vásároljanak maguknak. A két Somlyó-hegy közötti nyeregben ilyenkor még a csend is felállítja az ember hátán a szőrt, de ahogy megszólal a méltóságteljes ének és zengeni kezd a tömeg mögött a fiatal fenyőerdő, a szétáradó boldogságban csak sajnálni tudjuk azokat, akik eddig nem tapasztalhatták, nem akarták megtapasztalni ezt az élményt. Jó dolog lehet gazdagnak, hatalmasnak, sikeresnek lenni. De aki legalább egyszer ott volt Csíksomlyón, az azt is megérezte, milyen érzés alázatos, szeretetteli, boldog magyarnak lenni. Aki ezt nem tudja, nem akarja megérteni, annak is megér egy próbát – alig hétszáz kilométerre van Budapesttől.

(Magyar Nemzet, 2007. május 29.)