Vásárhelyi Gábor: Visszamentünk, és a zenét kevésbé kedvelő protokolláris díszvendégek egy részének távozása miatti üres székek között leülve ismét csak jött a zenekar és Kocsis Zoltán, akik feledtették minden korábbi szenvedésünket. Köszönet nekik azért, hogy mégiscsak ünnep lehetett e nap, a magyar zene ünnepe. Hazafelé még többször eszembe jutottak a groteszk képek, a karámok, a biztonsági emberek, a félelem, a zaklatottság, majd eszembe jutott Bartók, a népdalokat éneklő magyar asszonyok, a Kárpátok hegyei a csörgedező patakokkal, a friss kenyér hajnali dagasztásának fateknőben puffanó hangja és a hegedűverseny hangjai. Én ez utóbbiak mellett döntöttem, és egy csöppnyi félelem sincs bennem. Nem félek, mert félnivalója csak annak van, aki valami rossz fát tett a tűzre, hát csak féljen tovább.
(Magyar Nemzet, 2007. május 21.)
Erdogan összeültetné Putyint és Trumpot
