Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív frankfurti napilap vezércikkében Bertold Kohler A lengyel intő jel című cikkében elemzi a hétvégi brüsszeli uniós csúcson történteket.
Brüsszelben szemérmetlen módon nyilvánvalóvá vált, hogy alapvető kérdésekben is mennyire megosztottak, és az érdekeiket követve mennyire hajlíthatatlanok a mai unió tagjai. Akinek eddig illúziói lettek volna az igen vegyes társaságot illetően – azt a hét végén a fedélzetről lemosták a tények.
Az európai egység eszméje olyan gyengévé vált, hogy az néhány uniós tagállam becsvágyát már nem foglalkoztatja, ahogyan a szavazatmegosztásért folytatott vita is mutatta, az pusztán megakadályozandó céllá vált. Ez a briteknél, akik másoknak nem engedik, hogy belebeszéljenek a belügyeikbe, már hagyománynak számít. De a később az unió tagjaivá vált államok is gyorsan megtanulták, hogy az egyszer megszerzett kedvezményektől nem, vagy csak drágán hajlandóak megválni, függetlenül attól, hogy ki szerezte és milyen körülmények között. A Kaczynski ikrek fellépése, akik hollywoodi stílusban, mint jó és rossz lengyelek viselkedtek, akár tipikusnak is mondható egy olyan mentalitással, mely nehezen megoldható feladat elé állítják az EU-t. Ennek mottója: mindent megkapni, ami csak megszerezhető, s lehetőleg semmit sem adni érte.
Ez addig működött, amíg az egyesülési folyamat nem jutott tovább, mint egy szabadkereskedelmi övezet, és az unió legnagyobb állama – tekintettel a korszakos projektre – rendkívül adakozó és megértő volt. S ennek megvoltak a múltbeli okai. Természetesen Németország hihetetlenül sokat profitált az európai egyesülési folyamatból. De miként lehet hat évtizeddel a második világháború után még igazolni, hogy Németország nyugodtan fizetheti az uniós terheket, de az egyre jobban integrálódó EU-ban méretének megfelelő beleszólása nincs a történésekbe?
Márpedig Lengyelország pontosan ezt kívánta elérni, igaz eme törekvésében nincs egyedül. Angela Merkel ugyan képes volt megakadályozni az ikrek négyzetgyökmódszerének bevezetését, de ennek igen komoly ára volt. Ezt csak azzal érhette el, hogy a nizzai rendszer, mely szerint Berlinnek, Párizsnak, Londonnak és Rómának 29 szavazata van, még tíz évig érvényben marad. S Németország, melynek lakossága duplája a lengyelnek, csak két szavazattal bír többel – s olyan területeken is érvényben lesz, ahol a többségi döntések csak most nyílnak meg.
Varsó anakronisztikus érvelése, mellyel megpróbálta Németország befolyását korlátozni, világos példa arra, hogy keleten még lehet olyan németellenes érvekkel politizálni, ami nyugaton már kiment a divatból. Lengyelország esetében ez még inkább visszataszító. Látható: a német kormányok lengyelbarát politikája is képtelen volt megakadályozni, hogy Kaczynskiék és híveik Németországot még a náci idők fogalmaival jellemezzék.
A brüsszeli csúcstalálkozó világosan cáfolta azt az álláspontot, hogy az EU-t lehet azonos mértékben kibővíteni és elmélyíteni. A jövő már csak az apró lépésekről szólhat. De van egy lehetőség, hogy ezt is meg lehessen akadályozni: ha felveszik Törökországot. A brüsszeli figyelmeztetést lengyelül fogalmazták. De ki állíthatja komolyan a hétvégi színjátékot követően, hogy a falra írt intést ne lehetne megérteni?
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Jens Hartmann Oroszország: A BP kiszáll a gázprojektből című cikkében foglalkozik egy hónapok óta tartó birkózás eredményével.
A Kreml több hónapos nyomásának engedve a brit ásványolajkonszern BP átadja a Kovykta-gázmezőt az orosz állami gázkonszernnek, a Gazpromnak.
A Gazprom szerint a vételár 700 és 900 millió dollárt tesz ki. A csomaghoz tartozik a kelet-szibériai gáztársaság fele.
A kelet-szibériai Kovykta-mező tartalékait közel kétmilliárd köbméter földgázra és mintegy 83 millió gázkondenzátumra becsülik. Ennek kitermeléséhez közel 20 milliárd dollárra lenne szükség. A brit cég leányvállalata, a TNK–BP eddig közel 600 millió dollárt fektetett Kovyktába. A gázmezőben a TNK–BP mellett részt vesz az orosz milliárdosok, Mihail Prochorov és Vlagyimir Potanyin Interosz holdingja, valamint az irkutszki tartományi kormány.
A TNK–BP-hez hasonlóan a Gazprom már az év elején kiszorította a brit-holland Royal Dutch Shellt a Szahalin II-es olaj- és gázkitermelési mezőből, mely összesen 22 milliárd dolláros befektetésről szólt. Mint Szahalinnál, úgy a Kovykta esetében is a természeti erőforrások minisztériuma aktivizálódott, mely a licencek megvonásával fenyegetőzött. A Shell esetében környezeti bűnöket emlegettek, Kovykta ügyében a BP-nél az volt az ürügy, hogy túl kevés gázt termelnek.
Az orosz állam világos célja Vlagyimir Putyin alatt, hogy növelje a jelenlétét a nyersanyagszektorban. A Gazprom ellenőrzi az oroszországi gázkitermelés 85 százalékát, az olajszektorban a kitermelt mennyiség 40 százalékát. Ezzel Oroszország a világ legnagyobb gáz-, és második olajkitermelő állama.
origo.hu
Kiderült, hogy mi okozta a raktártüzet a Soroksári úton
