Bolgár György: Reformálni vagy bukni

Bolgár György: A tavalyi hatalmas államháztartási hiány fele a nyugdíj- és az egészségügyi kassza hiányából jött össze. Ha ezt a hiányt kizárólag abból próbáljuk megszüntetni, hogy emeljük a bevételeket (esetleg az adósságainkat), akkor kevesebb pénz marad másra (az embereknek magukra, a gazdaságnak beruházásokra, fejlődésre), vagyis néhány év múltán azért robban ki válság, mert a gazdaság teljesen elveszti versenyképességét és növekedési lehetőségeit. A válság, a csőd pedig mindent magával ránt: életszínvonalat, forintot, munkahelyeket, nyugdíjakat, egészségügyet. Minden fenntarthatatlanná válik. Azok az országok, amelyek képtelenek időben megreformálni működési rendszereiket, vagy komplett csődbe mennek (ez főleg a harmadik világra jellemző), vagy elkezdenek stagnálni, vegetálni, lemaradni. Még az olyan szupersikeres és szupererős országok is, mint Japán vagy Németország az utóbbi tíz-tizenöt évben csak vonszolták magukat, mert képtelenek voltak elszánni magukat a reformokra; a politikusok és az átlagemberek egyaránt bíztak abban, hogy ha addig jó volt az egész vircsaft, akkor jó lesz később is. Hát nem lett jó. Hiába alakult ki Japán körül egy bombasztikus gyorsasággal felfutó ázsiai gazdaság, Japán lefékezett. És hiába lehetett volna Németország a bővülő Európa motorja, mások motorja jóval erősebb volt. Vagyis el lehet még egy ideig szórakozni azzal, hogy nem kell ide reform, magyar ember reform nélkül is elvan, sőt csak az a lényeg, hogy jellemes fideszes ember vezesse az országot, nem pedig egy olyan, aki reformokat hazudik nekünk, de a reform (nem mindegy persze, hogy milyen) minden kínjával együtt az egyetlen lehetőség. Lehet, hogy a reformokba Gyurcsány bukik bele, de hiányukba az ország.

(Népszava, 2007. június 1.)