Líbijá al-Jaum
A líbiai elnök, Moamar al-Kadhafi újra egy furcsa álmot dédelget, mégpedig egy az észak-afrikai országokat tömörítő fátimida állam képét.
Mint az észak-afrikai történelemből ismeretes, a 9. és a 12. század között már létezett a mai Egyiptom területén egy fátimida birodalom, melynek alapítói iszmailita síiták voltak, és az államiság legfőbb pillére a síita ideológia volt. Ennek az államnak volt a hadvezére Szaláh ad-Dín, aki 1187-ben kiüldözte Jeruzsálemből a keresztes csapatokat.
Kadhafi ennek mintájára kívánna létrehozni egy pánarab államot, melynek alapjául azonban nem a vallást képzelné el.
A líbiai napilap az al-Dzsazírán elhangzottakat idézi, melyben Kadhafi azt hangsúlyozta, hogy a „nemzetállamok korában az arabok elvesztették azt lehetőséget, hogy egy pánarab államot hozzanak létre. A globalizáció korszakában ugyanis nem játszik szerepet a vallási, etnikai vagy nyelvi összetartozás eszménye.”
A belső széthúzás egyik jellemző példája Palesztina, vagyis a palesztin területek, ahol a líbiai elnök szerint „a cionistákkal szemben egy új egységszervezetet kellene életre hívni, mely magába olvasztaná a jelenleg szembenálló Hamaszt, Fatahot, valamint a Dzsihádot és a többi palesztin szervezetet.”
Az arab országoknak pedig azt üzente, hogy ne avatkozzanak a két fél belügyeibe, mert ami most a Gázai övezetben zajlik, az nem más, mint ideológiai harc.
Al-Dzsazíra
Tegnap hivatalosan is bejelentették, hogy Amír Perecet Ehud Barak váltja a védelmi miniszteri poszton. Ehud Olmert miniszterelnök személycserére tett javaslatát abszolút többséggel fogadta el a kormány, melyet azzal indokoltak, hogy „a jelenlegi helyzetben egy tapasztalatokkal rendelkező védelmi miniszterre van szükség.”
Olmert elnök szóvivője szerint Barak jövő hét hétfőn veszi át a tárca vezetését, a hivatalos közlés szerint „erre a vártnál korábban kerül sor, tekintettel arra a tényre, hogy a Hamász birtokba vette a Gázai övezetet.”
Ehud Barak, aki Saron elnök előtt a miniszterelnöki posztot töltötte be, hatévi távolmaradás után tért most vissza a politikai életbe, mégpedig a Munkapárt elnökeként, azzal a nem titkolt céllal, hogy pártját a következő választásokon győzelemre vigye.
Sikoltozás, majd dráma – így hangoltak Kolozsváron a Paks elleni meccsre
