Ludwig Emil: Milyen anyagból gyúrták őket?

Ludwig Emil: A Horthy-korszak ideológiai fundamentumának számító, polgári–klerikális Szegeddel szemben a szegényebb környéken, így a régi rivális városban, Hódmezővásárhelyen intenzív pártszervezés folyt. A földosztással megszédített, iskolázatlan, a munkájával elfoglalt kisparaszti rétegből nem lehetett operatív mozgalmat szervezni, az öntudatosabb, egzisztenciálisan védettebb magyarok pedig nem voltak kaphatók, hogy egy követ fújjanak a „Moszkvából szalajtottakkal”. Maradtak hát a fenyegetett helyzetben lévő, zsarolható nyilasok. A kommunista vezetők ügyes taktikával megkülönböztették – később deklaráltan is – a szélsőjobboldali mozgalmak táborához tartozókat aszerint, hogy 1944. március 19-e előtt vagy után léptek be vagy ki, és tevékenykedtek pártjaikban, a felelősségre vonás alóli mentesség fejében felajánlották a szintén kollektív, „proletár” szellemiségű párthoz való csatlakozás lehetőségét. A „felszabadított” területeken informálisan terjedt ajánlat az úgynevezett kisnyilasok, megtévedtek számára valóban oltalmat jelentett a megtorlás elől, sokak számára még az addigi hatalmaskodás, előnyszerzés folytatódását is biztosította. A Magyar Kommunista Párt, amelynek tényleges tagsága 1944 őszén pár száz fő volt, 1945 februárjában már 30 ezer tagot számlált – miközben a Dunántúlon még dühöngött a totális népirtó háború! Májusra a taglétszám elérte a 150 ezret, októberre túllépte a félmillió főt. A tömegpárt alapjaiba szép számmal „építtették be” az egykori nyilas- és szélsőjobboldali eszmék követőit. Ez volt az egyik különös anyag, amiből a kommunisták – korabeli szóhasználatukkal – „gyúrva voltak”. Ebből a szempontból valóban kivételnek számít a hódmezővásárhelyi képviselő apja. Ugyanakkor kevés olyan jelzés „ment át” a történtekről, amilyen Bacsó Péter A tanú című filmjében látható, a megbízható tűzoltóparancsnokká átvedlett volt nyilas karakterében. A történelmi kommunisták mai örököseinek talán nem illene oly bőszen nyilasozni, meg Árpád-sávosozni, amint teszik.

(Magyar Nemzet, 2007. június 11.)