Ludwig Emil: A Szigetközben megváltozott hidrológiai viszonyok károsan hatottak halbiológiai és halgazdálkodási szempontból, a folyami halak élettere az elmúlt másfél évtizedben jelentősen leszűkült, az azelőtt halászattal foglalkozók jó része elveszítette a megélhetését. Az évezredek óta stabil természeti viszonyok megváltozása, az ökológiai egyensúly felborulása nyomán újfajta biológiai kártevők jelentek meg a Szigetközben, a vadak körében elterjedt a májmétely, miután a betegséget terjesztő iszapcsigát a vízjárások nem öblítik ki a területről. A számvevőszék adatai szerint a mezőgazdaságot ért károk évente félmilliárd forintot tesznek ki. Rengeteg pénzbe kerül az egyre dráguló, energiaigényes öntözés. Az igazi, horribilis mértékű anyagi veszteségeket az egész ostoba vízlépcsőprojekt beindítása, majd a ránk nézve hátrányos megszakítása okozza. Magyar részről 400 milliárd forint volt a befektetés, emellett a Nagymarosnál elvégzett, majd visszaállított munkák 500 milliárdba kerültek, 2016-ig törlesztenünk kell az alapszerződésben. Ez utóbbiakért persze nem nyújthatjuk be a számlát a szlovákoknak, a fentebb felsorolt – még korántsem teljes – kárlistánkért azonban jogos és indokolt a követelésünk az okozó szomszéd országgal szemben. A nemzetközi jog szerint a másoknak okozott hátrányokért kártérítés jár, a vízmegosztásra a hágai Nemzetközi Bíróság érvényben lévő ítélete pedig amúgy is kötelezi Szlovákiát.
De miért is kellene strapálniuk magukat, ha a magyarok nem reklamálnak?
Tehát lett volna éppen miről tárgyalnia a felelős magyar miniszterelnöknek a szlovák kormányfővel a bántalmazott és magalázott magyar lány ügyén kívül is. Tekintve, hogy 2005 óta mindkét ország az Európai Unió tagja, „belügyek” úgyszólván nincsenek, a vitás – emberi jogi, választási, népképviseleti, kisebbségi – kérdéseket a brüsszeli normák szerint számon lehet kérni Pozsonytól.
Csak megfelelő ember kell a megfelelő helyre, nem pedig nemzetközi köznevetség tárgyát képező politikai viccfigura.
(Magyar Nemzet, 2007. június 27.)
Hölvényi György: A keresztény közösségek nélkülözhetetlenek
