Zord Gábor László: Gyenge ország gyenge honvédsége

Zord Gábor László: Miközben messzi sivatagokban kilátástalan „internacionalista segítségnyújtást” végez a nevében egyelőre változatlan honvédség, addig a valóban nemzeti célú izmokat teljesen elsorvasztották egy olyan környezetben, amely ma sem barátságos, és amelyben a váratlanság az egyetlen biztos paraméter. Miközben újdonsült NATO-szövetségeseink hadgyakorlataik alkalmával egyszerűen elzárják az információs csapokat, a hazai döntéshozatal arra képtelen, hogy hosszú távon rendezze a nemzeti légtérellenőrzés ügyét – de arról azért folyamatosan beszélnek, hogy meg kellene szabadulni az utolsó épkézláb légvédelmi rakétáktól. Bár az éves beszerzési keret legnagyobb részét „megeszik” a Gripenek, pilótáik számára nem biztosítanak elégséges repülési időt, és a sokmilliárdos gépekért felelős személyzet nyugdíj-privilégiumait megvonják – azaz arra serkentik őket, hogy idejekorán hagyják ott szakmájukat, amivel persze a honvédség meg kidobja az ablakon a kiképzésükbe ölt óriási összegeket és sok-sok évet. S hogy valami közérthetőt is felhozzunk: a honvédség kiválthatatlan katasztrófavédelmi képességét fenyegeti, hogy a közepes szállítóhelikopterek helyzete kritikussá vált. A cifra nyomorúság példájaként a szolnoki forgószárnyas-alakulat már azzal kísérletezik, hogy helyettük harci helikopterekkel (!) lássa el a szükséges teheremelési (például homokzsákok a töltésekre) feladatokat…

(Magyar Nemzet, 2007. június 11.)