Balavány György: A műsor vége felé telefonál egy középkorú férfi: nagyon épületesek voltak a hozzászólások, de nem kellett volna meghallgatni a másik felet is? Csak nem képzeli, csattan fel Orosz, hogy ezt a csőcseléket… nem a szkinhedeket, feleli a férfi a vonalban, viszont azokat az embereket, akik a homoszexualitást mégse tartják normálisnak… Orosz (sziszegve): maga heteroszexuális?! Igen, feleli szeppenten a hallgató. És mondja, meddig kéne magát ütni-rúgni, hogy holnaptól a pasikat szeresse? (Ezt szó szerint idéztem.) Nézze, Orosz úr, feleli a férfi, őrizze meg a nyugalmát, nem kell ütni-rúgni senkit, csak meg kéne hallgatni azokat is, akik szerint mégse normális és természetes, hogy férfi a férfival, ugye… Mi az, hogy nem normális, mi az, hogy nem természetes, harsog Orosz, a főemlősök közt is van homoszex! De a szaporodás, érvel zavartan a hallgató, gondolja el, ha a melegek külön élnének egy szigeten, akkor néhány évtized alatt… Orosznál betelik a pohár, na, most befejeztük, mondja, eljutottunk a gettóig, és lecsapja a telefont, híreink következnek. Engem egyelőre nem tudnak a főemlősök – ahogy Gábor Györgytől hallottuk, náci módra – elhallgattatni, úgyhogy közlöm: a Rubicont nem most léptük át, hanem tavaly október 23-án. Mi történt szombaton? Semmi. Pár bőrfejű és bőragyú alak megpofozott néhány fenékrázó pojácát. (Huh, most kimondtam.) De az október 23-i gyűlésen a magyar népre, az ünneplő tömeg tagjaira támadtak elképesztő brutalitással a rendőrosztagok, akiknek különben az a feladatuk, hogy megvédjék őket. S a borzalmak éjszakája után a kormánypárti entellektüelek arról értekeztek a szoclib médiában, hogy felelőtlen volt a nép, mert oda ment, ahol pofont osztanak.
(Magyar Nemzet, 2007. július 11.)
Gázai övezet
Megtámadták a Gázai Humanitárius Alapítvány egyik segélyosztó helyét
