Csoóri Sándor: Az imént nagy elismeréssel, sőt főhajtással emlegettem Fricz Tamás gondolatát. Holnap kőbe fogom vésni, de most itt el akarok tőle szakadni. Mert ha évekig igaz volt is a mondata, hogy a hazánk egy következmények nélküli ország, mától kezdve mást gondolok. Rá kell döbbennünk, hogy Magyarország nem következmények nélküli ország. Ellenkezőleg! Egyre kísértetiesebb következményei vannak mindennek! Egyik újságban, például, azt olvasom nemrég, hogy a földünk mélyében lévő hévizet, gyógyvizet, ivóvizet el akarják adni. Ez olyan ördögi gondolat, mintha az arabok az olajukat adták volna el perverz kárörömmel és azóta már meg is ette volna őket a sivatag. Levegőt, vizet, lelket, szellemet áruba bocsátani tilos, ezek nélkül halottak vagyunk. Netalán sokan erre várnak? A Márciusi Chartát kezdetben csak a magyar értelmiségiek mozgó egyetemének, lírai akadémiájának képzeltük el. Ma már az egész magyarság – a kinti és az itthoni – érdekében akarjuk működtetni, mert rá kellett ébrednünk arra, hogy az ország bomlási folyamatát elsősorban nem a baloldalinak mondott kapitalisták és a magyarságtól irtózó liberálisok okozzák, hanem az, hogy nincs társadalmunk, nincs összetartó nemzeti életünk. Ha mindkettőt meg tudjuk teremteni, a parlamenti többség is a mienk lesz.
(Magyar Nemzet, 2007. július 4.)
Beazonosította a brüsszeli „aranyásókat” a Szuverenitásvédelmi Hivatal
