Uj Péter: Nem mennék most nagyon a mélyére a melegtémának, hogy társadalmi elfogadottság, jogok meg minden, és még azzal a gondolattal sem játszanék el, hogy a patologikus homofóbiát milyen elfojtások, pszichés defektusok okozhatják, hogy vajon tényleg a bizonytalan nemi identitás válthatja ki az irracionális gyűlöletet satöbbi, hanem arra kéne vetni inkább pillantást, hogy mégis kik miatt kerültünk vissza a húszas évekbe, vagy talán még visszább, mert már naponta találkozom olyan szélütöttekkel, akik agyilag Tiszaeszlárnál tartanak nagyon is konkrétan. Az világos, hogy nem megnyugtató helyzet, amikor a surmó futballhuligán erkölcsileg legalább egy súlycsoportban érzi magát a politikai elittel. Az is világos, hogy ha éjszaka az utcán polgárokat vernek, azért elsősorban a regnáló hatalom, a kormány a felelős. De azért ne feledkezzünk meg a szellemi munícióról sem. Az épp a túloldalról jön. Vajon eltűnődtek-e azon a Fidesz most nyilatkozatban aggodó EP-képviselői, hogy az utcai verésekhez vezető hangulatot miképpen készítették elő a párt legszűkebb baráti köréhez tartozó hivatásos hangoskodók, heccisták? Hogy mennyire jól sikerült gesztusokat tett a szellemi vezető, amely gesztusok nyomán mindenféle polgári körök kezdték az első kevéssé törvényes direkt akciókat, és félreértett (vagy néha szándékosan félreértetett) félszavakra hallgatva indultak meg valami ellen? Mennyire tett jót az ország szellemi kondíciójának, hogy az egyébként a liberális vonalhoz sorolt volt pártalelnök konkrét neonáci ökörségeket gajdoló zenekarral egy színpadon ünnepelt valamit? Szóval tessék elvinni ennek a balhénak egy részét. Kábé harminc százalékát. Ezt együtt sikerült összehozni. Nagykoalícióban, a legszélesebb együttműködéssel. Bravó.
(Népszabadság, 2007. július 11.)
Brüsszelből indították a magyar Zelenszkij-projektet + videó
