Achs Károly: Fő, hogy élünk!

MNO
2007. 09. 05. 8:31
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A fasizmus nem könnyed játék.
Nem vagyok tudója a kornak, de film- és olvasmányélményeimből – Bergmantól, Bölltől Thomas Mannig, Viscontiig – kialakítottam egy képet róla:
A fasizmusban a nép nagyobb része iszonyatos lefojtottságban, félelemben él.
A fasizmusban a nép iszonyatos kiszolgáltatottságban él, még azok is, akik lelkesednek a rendszerért.
A fasizmusban az emberek milliói előtt lezárulnak az utak.
A fasizmusban nagyon-nagyon sokan azt gondolják, külföldre kellene menekülni.
A fasizmusban az emberek egy csoportját nevezik ki bűnbaknak, minden baj forrásának.
A fasizmusban torz demagógiákkal próbálják eltakarni a valós folyamatokat.
A fasizmusban a hatalom azt hiszi, bármire felhatalmazása van.
A fasizmusban egymás ellen uszítanak különböző csoportokat.
Achs Károly: A fasizmusban vannak első-, másod- és sokadrendű állampolgárok.
A fasizmusban iszonyatos propagandaeszközöket mozgósítanak az agyak átmosására.
A fasizmus propagandistái valamiféle felsőbbrendű fölénnyel szórják az igét.
A fasizmusban még az uralkodó párt vezetői is tele vannak félelemmel.
A fasizmusban a vezető nemegyszer mentális kihívásokkal küszködik.
A fasizmusban nem lehet tudni, mit hoz a holnap.
A fasizmusban nincs jogegyenlőség.
A fasizmusban nem ritka a fizikai bántalmazás.
A fasizmus örömét leli a torzban.
A fasizmus perverz kéjjel pusztítja el alacsonyabb rendűnek definiált állampolgárait.
A fasizmus perverz kéjjel pusztítja el évszázadok szellemi alkotásait.
A fasizmus perverz kéjjel rombol le hidakat, vasútvonalakat.
A fasizmus perverz kéjjel szüntet meg életlehetőségeket.
A fasizmus perverz kéjjel lehetetleníti el a jövőt.
A fasizmus iszonyatos romhalmazt hagy maga után.
Azt hiszem, ennyi szörnyűség közül akár egy-kettő is elég lenne ahhoz, hogy minden épeszű ember elhatárolódjon a fasizmustól.
Épp végiggondoltam mindezt, amikor megéreztem, hogy az értekezlet a legvégén járhat. Szerencsém volt, elkaptam igazgatóm utolsó két mondatát: Örüljünk, hogy itt vagyunk! Örüljünk, hogy van állásunk!
Valaki az utolsó sorból replikázott: Örüljünk, hogy élünk.
Hát akkor örüljünk.

(Magyar Nemzet, 2007. szeptember 5.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.