Bajnaiék számainak csak a fele igaz

Óriási az elmaradásunk az uniós pénzek felhasználását tekintve: a leghátrányosabb térségek fejlesztésére szánt, úgynevezett kohéziós források 23 százalékát sikerült csak lehívnunk 2004 és 2006 között, a strukturális alapok tekintetében pedig 66 százalékos szintet értünk el.

Dalia Grybauskaite, az Európai Bizottság költségvetési biztosának legfrissebb tájékoztatója szerint így hazánk a kohéziós források felhasználásának tekintetében az utolsó előtti helyen áll a 2004-ben csatlakozott tíz tagállam közül, csak Lengyelország volt nálunk sikertelenebb ennek az uniós alapnak a felhasználását tekintve. A számoknak ellentmondóan a Bajnai Gordon felügyelte Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 95-100 százalékos lehívási szintet jósol 2008 végéig.

Mivel a legelmaradottabb területek felzárkóztatására létrejött kohéziós alap az összes lehívható támogatásnak a kisebb részét adja, s a versenyképességet elősegítő strukturális források esetében jobb a mutatónk, ezért az összérték hozzávetőleg 50 százalék körül alakul a 2004 és 2006 közötti időszakra.

A várt és a valós lehívások közötti eltérést mutatja, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) „uniós pénzeső” közleményei ezen arány dupláját prognosztizálták.
– Csak megerősíteni tudjuk eddigi prognózisunkat: Magyarország 95 százalék feletti eredménnyel zárja majd 2008. december 31-én az első nemzeti fejlesztési terv kasszát, remélhetőleg minél közelebb a százszázalékos szinthez – fogalmaz az NFÜ kommunikációs igazgatósága, amely szerint „az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy szinte minden tagállam száz százalékot megközelítő lehívást produkál”.

Ám a 2005. évre vonatkozó forráslehívások sem adhattak alapot az NFÜ optimizmusára: ekkor a kohéziós alapok felhasználási aránya 25 százalékos, míg a strukturális alapoké 37,28 százalékos volt. A legnagyobb probléma, hogy az uniós szabályok értelmében a támogatások oroszlánrészét jelentő strukturális pénzek 2008 decemberétől végleg elvesznek, ha addig sem képes az adott tagállam felhasználni. A kohéziós alapoknál ugyan elvileg nincs időkorlát, ám a Bruxinfónak nyilatkozó Grybauskaite biztos figyelmeztette az új tagokat: ne is álmodjanak arról, hogy a pénz az idők végezetéig a rendelkezésükre áll.

A magyar lemaradás oka az Állami Számvevőszék (ÁSZ) 2006-os uniós támogatásokról szóló tájékoztatója szerint az, hogy „az EU-források összehangolt felhasználására nem készült egységes, nemzeti szintű stratégia, illetve nem alakították ki a pénzügyi tervezés egyensúlyát, s a támogatások hasznosulását követő jelentési rendszert sem”.

Az ÁSZ hiányosságokat tárt fel többek között a jogosultságok rendszerében, a hatáskörök megfelelő szétválasztásában, s megállapította, hogy a tavalyi szervezeti változtatások sem tettek jót a hatékonyságnak. Szakértők a források fogadásának előkészítetlenségét, a bürokrácia túlburjánzását, és az ellenőrzési rendszer hiányosságait jelölik meg a sikertelenség okaként. A most közölt arányok ugyan 2008-ig még nőnek, ám nem tartalmazzák az utólagos ellenőrzéskor feltárt problémák miatti visszafizetéseket.

Szabó Anna