Bodansky György: A gárdahívok egyre népesebb tábora szerint úgyis mindig mindenhol nekik a legjobb. Hát akkor meg mire várnánk? Nem vagyunk mi se rosszabbak. Rajta, fusson, ki merre lát! Ide, ebbe a kissé unalmas, átlagos, se hús, se hal Kárpát-medencébe meg majd betelepednek helyettünk szegény eritreaiak, bangladesiek, kubaiak, s egészen jól ellesznek majd egymással, no meg az orosz, ukrán és albán maffiózókkal. Nekünk pedig végre ismét lesz célja és értelme az életünknek. Míg uralkodunk mindenütt, szerte az egész világon, s panaszainktól lesz hangos a hatalmas óceán mindkét partja, ebben a keserves-bús szétszóratásban szívünk mélyén örök, titkos reménnyel várhatjuk az idok végezetéig, hogy mégiscsak színre lép egyszer a mindig újjászületo, szép magyar messiás.
(Népszava, 2007. szeptember 19.)
