Techet Péter: Záróvonal mögötti szabadság

Techet Péter: Kinek akarunk tetszelegni, amikor kényszeredetten vagyunk hűségesek egy hazug rendszerhez? Gyurcsány országát vagy a rendszerváltás hazug kompromisszumait a kereteken belül sohasem fogjuk tudni leváltani. Mert a keretek is hazugak. Mert a keretek a mi szabadságunk rácsai. Félünk, mert a záróvonalon túl az erőszakos hatalom kezdődik. Félünk, mert Mohács óta nincs magyar államiság, és sohasem volt demokrácia. Félünk, mert a „szabadság kis körei”, a záróvonalon belüli ellenzéki szigetek is egyre kisebbek, gyengébbek, jelentéktelenebbek. De a záróvonalon belül maradva sohasem küzdhetjük le félelmünket, sohasem dönthetjük meg annak okát. A záróvonalon belül csak ordibálni, tüntetni, szónokolgatni tudunk. Csodás szavakkal már teli van a padlás. Egy évvel ezelőtt azonban elkezdődött valami. Néhányan átlépték a záróvonalat. Vér és fájdalom kísérte tettüket, de a civil szféra mindenütt Európában az utcán született meg.
A kilőtt szemű munkás vagy a kivert fogú egyetemista egyszer még a történelem hőse lesz: tettük a civil ellenállás megható példája volt, amely bukásában is többet használt a polgári forradalom ügyének, mint tizenhét év bármely illedelmes gondolata. A hallgatag többségen múlik, hogy 2006 áldozatainak szenvedései ne legyenek hiábavalók. Merjük egyszer mi is átlépni azt a bizonyos záróvonalat. Mert kormányt buktatni és a megkésett polgári forradalmat befejezni csak a záróvonalon túl lehet.

(Magyar Nemzet, 2007. szeptember 11.)