időjárás 25°C Apollónia 2022. július 7.
logo

Lemond Boris Johnson

Az elveszett beteg

Magyar Nemzet
2007.10.31. 12:37

Az egészségügyben nem csak az 1600 milliárdos éves bevétel sorsa a tét. El kellene gondolkodni azon, hogy abban az országban, ahol a népesség visszafordíthatatlanul fogy, a szív- és érrendszeri betegségek megállíthatatlanul növekednek, és ahol bizonyos rákbetegségekben világelsők vagyunk, mekkora gondossággal kellene az egészségügyet megreformálni. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Sinkó Eszterrel, a SOTE Egészségügyi Menedzserképző Központjának tanárával, egészségügyi közgazdásszal.

A szolidaritás mára elcsépelt kifejezés, kissé gyanús is, mert az együttérzés nem erőssége századunknak, de mit jelent a betegbiztosításban?

– Azt jelenti, hogy az állampolgárok jövedelmük arányában járulnak hozzá az egészségügyi kiadásokhoz. A szegények kevesebbel, a tehetősebbek többel. Azaz a gazdagabbak nem hagyják, hogy a szegényebbek ellátás nélkül maradjanak, mindenki annak arányában részesül az ellátásból, amilyet a betegsége megkíván. Magyarországon a fizetendő járulékkulcs egységes. A befizetés egy közös alapba, esetünkben az Egészségbiztosítási Alapba megy, és az arra jogosultak vehetik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat.

– És akik nem jogosultak?

– 1992-ig állampolgári jogon járt az ellátás. 1992–1994 között a biztosított jogán járt, majd a Horn-kormány – fenntartva ezt a jogosultsági alapot – 1994-ben kvázi állampolgári joggá emelte, ami azt jelentette, hogy mindenki különösebb akadály nélkül mehetett orvoshoz, szakrendelőbe, kórházba. – Most ez alaposan változik. Bár nem értem a potyautasokra célzó tetszetős bűnösség emlegetését, amikor néhány éve komolyan ígérték, mindenkinek naprakészen megjelenik az egyéni számláján az életében eddig befizetett járuléka.

– Részben politikai érzékenységből, meggondolásból, részben az informatikai háttér kiépítésének drágasága miatt az egészből nem lett semmi. Most mindenki fizetésre kötelezett, még az eltartottak is. Háziasszonyok után férjek, munkanélküli fiatalok után szülők, tovább dolgozó nyugdíjasok szintén fizetnek maguk után. Nem tarthatjuk szerencsésnek, hogy idős, több gyereket nevelt édesanyák után „eltartottként” a férjük fizessen. A szakszervezeteknek illett volna tiltakozni a döntés ellen, de az általános vélemény valami olyasmi volt, hogy csak unatkozó szépasszonyokról van szó.

– Az Egészségbiztosítási Alap már volt az Egészségbiztosítási Önkormányzatnál, volt a pénzügyi, az egészségügyi tárcánál, de úgy tűnik, most sincs megnyugtató helyen. Ami azért furcsa, mert végül is 1600 milliárdos éves bevételről van szó, aminek felelős kezelése komoly nemzeti érdek.

– A rendszerváltozás után megalakultak az önkormányzatok. A terv az volt, hogy az akkori több száz milliárdos bevételen kívül 300 milliárdos vagyont kapnak vissza, ennek a hozamát lehetett volna visszaforgatni az időnkénti pénzügyi ingadozások kiegyenlítésére. Hamar nyilvánvaló lett, hogy a 300 milliárd erre a célra nem elég, ami nem is ennyi volt, hanem mindössze 50-60 milliárdnyi vagyon a nyereséges kötvények és részvények mellett, elöregedett, hasznavehetetlen ingatlanokban testet öltve. A másik nehézséget az jelentette, hogy az Egészségbiztosítási Önkormányzat vezető testületei személyükben szinte lefedték az Érdekegyeztető Tanácsot. Döntően szakszervezeti funkcionáriusokból és a munkáltatók képviselőiből tevődtek össze. 1998-ban a Fidesz mintegy közakaratot beteljesítve megszüntette az Egészségbiztosítási Önkormányzatot: korrupcióra és átláthatatlanságra hivatkozva.

– Ön ezt közelről látta, így volt?

– Sok volt a kezdeti hiba, de ahogyan a parlament is nehezen rázódik bele a szerepébe, úgy a társadalombiztosítási önkormányzatokból is idővel lehetett volna valamiféle hasznos társadalmi szervezet. Sok jogosítvány volt a kezükben, sajnos nem mindig úgy éltek vele, ahogyan kellett volna. Az elnökség a döntések meghozatalában gyakran a szakszervezetek hagyományos, obstrukciós technikáját alkalmazta.

– Tulajdonképpen ezeknek a próbálkozásoknak homlokegyenest ellenkező változata a magánbiztosítók bevonása a rendszerbe. Mintha a szolidaritás készülne kiszállni az alapokból.

– A probléma sokkal bonyolultabb. Egyfelől az állam szabadulni akar ettől a nehezen átlátható feladattól, másfelől van ennek a történetnek politikai oka is. A SZDSZ mint a piacgazdaság „elkötelezett” pártja mindenképpen több-biztosítós rendszert akar. A pénztárak közötti választhatóság mint érték meghonosítása értelmezésük szerint megerősítené a pozíciójukat (a párt a legutóbbi mérések szerint egy százalékon áll – a szerk.). Az MSZP kevésbé akarná, de a miniszterelnök nyilvánvalóan nem szívesen menne szembe az SZDSZ elképzeléseivel, mivel a koalíciót egyben akarja tartani. Úgy gondolják, hogy a magánbiztosítók sokkal jobban megoldanák azokat a problémákat, amelyekkel az állam eddig nem boldogult, úgymint: a korrupció, elégtelen működés a gyógyítás eredményét tekintve, a beteg felesleges és indokolatlan ellátása stb. Az idén a tárca megpróbálta, sajnos a fűnyíróelvet alkalmazva, rendbe tenni az egészségügyet a gyógyszerkiadások fékezése, a jogviszonyok átláthatósága, az egészségügyi kapacitások meghatározása stb. terén.

– És az előkészítő „reformlépések” folyamán mi valósult meg ezekből? Azon kívül, hogy például ha bezárják az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet, ön- és közveszélyes betegeket hagynak sorsukra. A kiváló Mamma-klinika operációs jogát, ahol a mellrákot különlegesen steril körülmények között tudták operálni, egy tollvonással elvették. A beteget a megyehatáron kiszedik a mentőből, és átrakják egy másikba, vagy valakinek csak az egyik epekövét veszik ki, mert a volumenkorlát a jövő hónapban teszi lehetővé a másik epekő eltávolítását.

– Tény, az eddigi „eredmények” a végrehajtás hogyanját megkérdőjelezik. Sok kórházi osztályt bezártak, kiváló orvosokat elküldtek, emiatt települések maradhatnak ellátatlanul. A kórházakban ma nagyobb az úgynevezett vattabetegek aránya, ami azt jelenti, hogy oda nem illő betegek szép számmal foglalják az ágyakat. Ennek oka, hogy két-három „könnyű”, azaz olcsó beteget kell ahhoz ellátniuk a kórházaknak, hogy egy súlyos beteg műtétjének árát „kitermeljék”. A kormányzat a médiában tudatosan lejáratja az orvosokat a betegek előtt, ennek vége a teljes bizalmatlanság, az orvosok menekülnek a pályáról, a paraszolvencia kérdése megoldatlan, a beteg meg kiszolgáltatottan járkál kórházról kórházra. Várólista van és bizonytalanság.

– A kezdő orvos nettó fizetése 80 ezer forint, a szakvizsgával rendelkező osztályvezetőé hivatalosan 150 ezer nettó forint. Van hálapénz, csakhogy nem mindenki szülész, sebész vagy kardiológus. Az orvos hivatalosan kevesebbet keres, mint egy banki hivatalsegéd. Az új rendszer az orvosnak menynyiben lesz jó?

– Bármennyire is paradoxonnak tűnik első hallásra az állítás, de a hálapénz jelenléte miatt ilyen alacsony az orvosok fizetése. A kormányzat el akarja ugyan „porlasztani” a hálapénzt, de ehhez nyilvánvalóan meg kell emelnie az orvosok bérét, még ha közvetlen összefüggés nincs is a kettő között. Az új rendszerben a háziorvosoknak valamivel jobb lehet a helyzetük. Ők lesznek az első információs forrás, akiktől a betegek hivatalosan értesülnek a magánbiztosítók kínálatairól. Kivételes helyzetük kivételezéssel járhat együtt. A betegnek ugyanis fogalma sincs arról, melyik biztosító, mit ígér. A kórházi orvosok várhatóan nem járnak olyan jól. Kórházi alkalmazottak maradnak, az adminisztrációjuk növekszik. Talán, ha preferált kórházban dolgoznak, néhány százalékkal többet kereshetnek. Ez a rendszer azonban a hálapénzt nem szünteti meg, sőt amennyiben a várólisták megmaradnak, az még növekszik is. A fizetést nem az állam folyósítja, hanem fejkvótán keresztül a biztosító-pénztár utalja a kórháznak, és a menedzsment dönt a bérekről. Ők azonban rendszerint csak akkor lépnek, ha már ég a ház, például kénytelenek magas fizetéseket adni az aneszteziológusoknak, különben nincsenek műtétek.

– Ennek így nem sok értelme van. Miért nem lehetnek az orvosok magánvállalkozók, akik minden beavatkozás után megkapják az őket megillető pénzt az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (OEP)?

– Mert ez a tételes elszámolás akkora összeget generálna, amit nem bír el a társadalombiztosítás költségvetése. Az orvosoknak egységesen kellene fellépniük fizetésük rendezése ügyében. Lehet, hogy a kormány csak akkor eszmél, amikor már túl sok kórházi osztályt zárnak be orvoshiány miatt.

– Mennyiben lesz jó a kórházaknak?

– Kórháza válogatja. A megyei intézményekkel a pénztárak mindenképpen szerződni fognak. Ha a kórház jól pozicionálja magát, bekerülhet a preferált szolgáltatók kategóriájába, ami azt jelenti, hogy 10 százalékkal eltérhetnek áraikban az általánostól. A területi kórházak csak akkor lehetnek ilyen jó helyzetben, ha valami különleges specialitással bírnak. Az egészen kicsi kórházak, ahol húsz vagy annál kevesebb az aktív ágy, csak akkor menekülhetnek meg, ha felkínálják nekik az egynapos sebészetet, de ha az sem megy, és hiányt termelnek, bezárnak. A klinikák országosan a legmagasabb szintű beavatkozásokat biztosító intézményként működnek tovább.

– Egyelőre nem látszik, hogy a magánbiztosítóknak miért kellene beruházniuk, azaz pénzt költeniük egy kórházra. Attól, hogy a pénz a biztosítón keresztül érkezik, nem lesz a gyógyítás hatékonyabb, takarékosabb, jobb, modernebb.

– Így van. Az egész folyamatot monitorozza majd a Biztosítási Felügyelet. A pénztárak, ha az ellátásszervezésre koncentrálnának, megszüntethetnék a párhuzamos ellátásokat, a felesleges vizsgálatokat, az indokolatlan beavatkozásokat. De üzleti szempontjaik miatt elsősorban más feladatokra fókuszálnak: betegszelekciókra, szolgáltatáskorlátozásra.

– Milyenek lesznek az igénybe vehető biztosítási csomagok?

– A törvénytervezet e pillanatban ilyeneket nem említ, mivel elsősorban a pénztárak alapításának pénzügyi leírásával foglalkozik.

– Azt jelenti ez, hogy mindjárt a nyakunkon az egész változtatás, de a legfontosabbakról nem tudunk semmit?

– Valószínűleg úgy gondolják, hogy e téren nem sok minden változik a mai helyzethez képest, de ez részükről félreértés. Tudatos ellenintézkedések nélkül a biztosítási csomag, amelynek körvonalai bizonytalanok, hamar kiüresedhet, azaz a beteg kevesebb ellátást kaphat, mint ma.

– Ez még rosszabb lesz, mit amilyen eddig volt. Aggályos kérdés: mi lesz a beteggel? – A beteg egyedül a pénztárát – amiről ma semmit sem tud – meg a háziorvosát választhatja szabadon. Elmegy a háziorvoshoz, de már a szakrendelőbe is csak a pénztár listáján szereplő intézménybe mehet tovább. Ha pedig kórházba kell mennie, ugyanez az eljárás ismétlődik. Nem választhat szabadon intézményt, kötve van a biztosító kórházához. Ezenfelül és innentől kezdve állandó vita „néz ki” a beteg, az orvos és a biztosító között. Indokolt volt-e a beavatkozás, járt-e a szolgáltatás a betegnek, mit kapott, és mit nem a befizetett járuléka után? Az egész egészségügy a pénztáraknak lesz alárendelve, azok pedig természetesen a legalacsonyabbra szeretnék a kiadásaikat leszorítani. És mint mondtam, ma még nincsenek állásfoglalások, betartható, egységes protokollok, mennyiért mi jár és mi nem jár. A jövő útja persze az lesz, hogy a betegek egy része kitapasztalja ezeket a korlátokat, és sokkalta jobban tájékozódik a szolgáltatások útvesztőjében, mint azelőtt.

– A miniszter bejelentette a teljesítményvolumen-korlát eltörlését, valamint azt, hogy az „ésszerűsítések” nyomán az egészségügy kasszája nyereséges.

– Könnyű nyereségessé tenni az Egészségbiztosítási Alapot. Ehhez csak be kell zárni néhány kórházat, meg kell szüntetni osztályokat, bevezetni a teljesítményvolumen-korlátot, ami azt jelenti, hogy x számú műtét után az OEP nem fizeti ki a beavatkozás árát, csökkenteni kell a gyógyszereken a tb-támogatást, szűkíteni a hozzáférést, megnyirbálni az orvosok gyógyszerfelírási jogát, és mindjárt itt a nyereség.

– Ki a nyertese végül is ennek a felfordulásnak?

– A magánbefektetők várhatóan nem járnak rosszul, mivel 1200 milliárdot kapnak a kezükhöz úgy, hogy ebből négy százalékot a működési költségeikre fordíthatnak. Ahány pénztár, annyi székház, ahány ügyintéző, annyi céges autó, ahány biztosító, annyi igazgatósági és felügyelőbizottsági tagság, informatikai hálózat stb. Profitot csak három év után vehetnek ki a rendszerből, ami addig képződik, azt tartalékolniuk kell. Mivel a kórházak döntően önkormányzati tulajdonban vannak, a fejlesztés nem a magánbefektető, de nem is a pénztár feladata.

– Milyen piacgazdaság, milyen verseny ez?

– Ez elsősorban politikai döntés, aminek a következményeit a maga teljességében ma még nem is látjuk.
– Nem lehetett volna valami mással próbálkozni, és az OEP nehézkessége helyett kitalálni egy életrevaló struktúrát?

– Volt erről szó. Egy Orosz Éva vezette munkacsoportot, amelynek én is tagja voltam, arra kért fel a miniszterelnök, hogy alternatívát kínáljon. Nézeteink szerint az OEP megmaradhatna, de feladatait pontosítani kellene úgy, hogy eldöntik, miből mennyit láthat el, és az eddigieknél nagyobb önállóságot kaphatna. Mindenekelőtt tisztázni kellene az állam szerepét, az egészségügyi technológia befogadásának rendjét, valamint a végezhető eljárásokat. Az úgynevezett ellátásszervezői szerepbe megfontoltan kell szervezeteket bevonni, és érdekeltségüket úgy megszabni, hogy az a betegek javát szolgálja, ne a magánbefektetőkét. A jelenlegi elképzeléssel szemben az általunk javasolt rendszerben a betegek szabad intézményválasztása megmaradna. Az ÁNTSZ pedig megszabná, melyik intézménynek pontosan milyen szerep jut a gyógyításban. Nagyon fontos a szakmai szervezetek közti egyeztetés. A tisztességes ellátást nem a verseny hozná meg, hanem a minőséget szabályozó intézkedések és ezek betartása, valamint a beteg szabad szolgáltatóválasztása.

– Ön szerint most mi következik?

– Egy üzleti logikán alapuló rendszer látok megvalósulni, amelynek legfőbb célja az egészségügyre fordított költségek minimalizálása. – Néhány hónappal ezelőtt úgy nyilatkozott, az elkövetkező időben senki ne legyen beteg, ha nem muszáj. Változott a véleménye? – Most is csak azt tudom tanácsolni, hogy egy ideig még ne legyenek betegek!

Seszták Ágnes

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.