„Megyünk az örvényben lefelé”

Akár igennel, akár nemmel voksol az ember a népszavazáskor, mindnyájan megfizetjük a rossz döntések árát. Azt a káros szemléletet kellene végleg felszámolni, amely a vizitdíj és a tandíj bevezetésével a társadalomra nehezedik: a szolidaritás elvének elfelejtése, a pénzért adható-vehető oktatási és egészségügyi szolgáltatások térnyerése végzetes örvény lehet számunkra – véli dr. Szabó Gergely hétgyermekes háziorvos, aki bevezetése óta nem szed vizitdíjat, így tiltakozva a romboló hatású reformok ellen.

Az orvos szerint nagy a baj. A több-biztosítós modell és a kórházak működtetésbe adása is nem várt következményeket hozhat. A banki alapú működtetés legfőbb veszélye – mivel a gyógyítás nem mindig kifizetődő dolog –, hogy a pénzügyi szemlélet mondja majd meg, meddig mehetünk el. – Adhatunk két adag daganatellenes gyógyszert a betegnek, de olyan drága a készítmény, hogy a harmadikat már nem javasoljuk neki” – mondta a háziorvos, hozzátéve: a példával azt szeretné érzékeltetni, hogy egy „költséghatékonyabb megoldás” választása ilyen beteg esetén jelentősen csökkentheti a beteg túlélésének esélyét. A szakember szerint: a magánbiztosító a saját fiskális szempontjait érvényesítve a betegellátásban nem fogja támogatni a betegek kezelésének legmegfelelőbb módját, igy annak színvonala esni fog. Ráadásul versenyhelyzetben nem az egészségügyi szolgáltatók (kórházak és rendelők) lesznek egymással, ami emelhetné az ellátás színvonalát, hanem a biztosítók egymással versengenek az egyes szolgáltatások, esetleg intézmények megszerzéséért, melyet megszerezve a magánbiztosítónak már nem lesz érdeke a magasabb színvonalú ellátás, mivel a rendszert úgy alakítják, hogy a beteg egyre inkább csak meghatározott helyeken vehet igénybe egészségügyi szolgáltatást, tehát nem választhat, hová megy orvoshoz vagy kórházba.

– Nem az a kérdés, hogy a beszedett vizitdíjakat lehet-e jó dologra használni, és nyilvánvalóan fejlesztésre is szükség van. A kérdés az, hogy a szükséges fejlesztéseket miért nem a biztosító állja a beszedett járulékokból, helyette miért kötelezik újabb és újabb befizetésre az embereket. Nem az állam a rossz gazda, ahogy mondják, hanem a kormányzat sorozatos rossz (nemzetellenes, mert egy szűk pénzügyi csoport érdekeit szolgája, a nemzeti érdekkel szemben) döntései következtében nem jut elég pénz az egészségügy, az oktatás megfelelő müködtetésére, így indokolatlan, egyre nagyobb terhet igyekeznek a két területen az emberek vállára nyomni. Úgy tűnik, a rendszer kialakításánál ezek a terhek az egyébként is járulékot fizetőket fogják tovább terhelni, így a „dolgozók” aránya a társadalomban tovább fog csökkeni, pedig már most is kritikus szinten van.

– A tandíjfizetés is arra példa, hogy az állam egyre több terhet ad át az embereknek, de a járulékok mértékén és az adók nagyságán – ígéretei ellenére – nem változtat. Rossz az irány, s az örvényben megyünk lefelé – summázta véleményét a Nógrád megyei háziorvos.