Orbán: Helytartótanácsunk legszívesebben leváltaná a népet + Képriport

A mi helytartótanácsunknak is van alkalma, hogy visszaadja a hatalmat, ám a mi helytartótanácsunk provokál, az erőszak világába sodortat, de kilóg a lóláb, mi átlátunk a szitán – szögezte le Orbán Viktor. Emeljünk fel szívünket a megperzselt '48-as zászlókig és '56 lyukas lobogójáig – szólított fel a rendezvényen Jókai Anna. Semmit a népről a nép mellőzésével, ez a demokrácia – idézte Kossuthot Kósa Lajos. • Békésen megkezdte a távozást a tömeg Orbán beszéde után

Március 9-én győzött Magyarország, mert legyőzte a beletörődést. Merjünk többé válni, mint jobb vagy baloldaliak, merjük vállalni, hogy magyarok vagyunk. Merjünk a jövő emberei lenni – fogalmazott Orbán Viktor.

Jókai Anna: Rátelepítették a magyar lelkekre az amnéziát

Ennek a március 15-nek különös ereje és szépsége van – mondta a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség megemlékezésén felszólaló Jókai Anna Kossuth-díjas író. „Az 1848 óta eltelt 160 év rendkívül zsúfolt és nehéz volt a magyarok számára” – közölte Jókai Anna, majd hozzátette: ez alatt az idő alatt láthattuk azt is, hogyan packáznak fizikai létünkkel, hogyan alázták meg a magyar nemzetet, és láthattuk keserves tragédiák egész sorát – mondta. Jókai Anna emlékeztetett: ennek az időszaknak üdítő színfoltja a két, „lelkünkben összetartozó testvérforradalom”, 1848. március 15-e és 1956. október 23-a. Meglátása szerint közös a két eseményben az, hogy a külpolitika a „húzd meg, ereszd meg” taktikáját használva bánt el velünk, azzal is, hogy azt a látszatot keltették: támogatják a forradalmat.

„A győztes mindig nagylelkűnek mutatkozott” – mondta, majd párhuzamot vont: ahogy 1849-ben az udvar meghívta vacsorára a magyar haderő vezérkarát, úgy '56-ban is sokáig hitegették a munkástanácsokat. Ugyanúgy díszpolgár lett a szabadságharc leverése után Windischgrätz, Jellasics és Haynau, mint ahogy Sztalin is az lett. A szégyen az, hogy „rátelepítették a magyar lelkekre az amnéziát”, így Ferenc Józsefből később „Jóska” lett, Kádár Jánosból pedig „Kádár apánk”. A forradalmakat és szabadságharcokat belengő eszméket, a szabadságot, az egyenlőséget és a testvériséget felváltotta az ideológia rabság, az egyenlők között voltak egyenlőbbek, a testvériség helyett pedig a Nagy Testvért kellett elfogadni – ezek ellen szálltak harcba '48-ban és '56-ban – mondta Jókai. Ma szabadosság, milliárdos csalók kimosdatása és részvét nélküli tobzódás van szabadság, egyenlőség és testvériség helyett – véli Jókai Anna, aki megjegyezte, hogy '48 12 pontja közül több ma is aktuális: megmaradt a lelkek jobbágysága, és ismét követelnünk kell, hogy legyen közteherviselés.

Jókai Anna szerint március 15-én ezért az a feladatunk: emeljünk fel szívünket a megperzselt '48-as zászlókig és '56 lyukas lobogójáig, „amelyen még mindig átfúj a dermesztő november 4-i szél”.

Kósa: Kossuth nem őszödi beszédet mondott

„Mindent a népért és mindent a nép által. Semmit a népről a nép mellőzésével – ez a demokrácia” – ezzel a Kossuth Lajos-idézettel kezdte ünnepi beszédét Kósa Lajos március 15-e alkalmából. A polgármester szerint ez a nap a kinyilvánított népakarat ünnepe. A fenti idézetet Lincolnnak tulajdonítják, aki Kossuth tiszteletére vette át ezt a mondást.

„Mit is ünneplünk március 15-én? – tette fel a kérdést a polgármester. – Azt ünnepeljük, hogy a magyarok kimentek az utcára, és világosan megmondták, hogy mit akarnak. Március 15-e a demokrácia napja, a kinyilvánított népakarat ünnepe” – mondta. Az emberek odamentek a Nemzeti Múzeum elé, elfogadták a 12 pontot. Ezt nem lehetett félreérteni. Egyenlőséget, szabadságot, felelős minisztériumot, uniót akartak Erdéllyel. Mikor ezeket pontokba foglalták, a 20 ezres pesti tömeg felment Budára, a helytartótanács elé. A helytartótanács ülésén megpróbálták értelmezni, mit is akar a nép” – idézte fel Kósa Lajos. A helytartótanács valószínűleg azt mondta: „jó, jó, hogy eljött ez a húszezer ember, de hol marad a többi millió? Biztos azért nem jöttek el, mert ők azt akarják, Táncsics maradjon börtönben” – mondta Debrecen polgármestere. Majd feltette a kérdést: „Mi a fontos, mi maradt meg nekünk? Vasvári, Jókai, Petőfi, Kossuth, Széchenyi. Őket mindenki ismeri, mindenki tudja, hogy mit tettek. De ki tudja, hogy hívták a helytartótanács elnökét? Ki emlékszik rá? Őt is Ferencnek hívták, gróf Zichy Ferencnek, és majdnem pápai gyerek volt. De a helytartótanács nagyon bölcsen megértette, hogy a pesti nép mit akar” – emlékezett a polgármester. Kósa úgy fogalmazott: március 15-én azt ünnepeljük, hogy az emberek elmondták, mit akarnak, és erre legyenek büszkék a magyarok, és ne csak a napot ünnepeljük, hanem azt is, hogy velünk született jog elmondani akaratunkat és az, hogy a helytartótanácsnak azt kell tennie, amit a nép óhajt.

„Szokás mondani manapság, hogy mi is egyfajta új reformkorban élünk. Egyre-másra érik a változások mindennapjainkat. Aki figyel, tudja, azért vannak különbségek” – folytatta Kósa, majd párhuzamot vont a két reformkor között: akkor kezdték meg építeni az országos könyvtárat, megalakult az akadémia, a Lánchíd, a Nemzeti Múzeum, vasútvonalak épültek. És ma mi épül? – tette fel a kérdést. „Nem lesz hosszú, nem kell félni”: építettek egy völgyhidat egy nem létező völgy felett, vizitdíj-automatát, sok-sok kordont, „kormánynegyedet – az nem épül mégsem, 4-es metró – jaj, bocsánat, az sem épül” – mondta Kósa. Nyilvánvaló, mi a reformkor. A polgármester arról is beszélt, hogy a mai politikusoknak szokása megszólítani a régebbi korok embereit, Széchenyit, Kossuthot. De hogyan emlékeznénk Kossuthra, ha nem a ceglédi beszédet mondta volna el, hanem az őszödit? – tette fel a kérdést Kósa.

Március 15-e a nép ünnepe, nem a méltóságoké. Magyarország tényleg megérdemli, hogy felelős kormánya legyen. „Mindent a népért és mindent a nép által. Semmit a népről a nép mellőzésével – ez a demokrácia. Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!” – zárta beszédét Kósa Lajos.