Kormányváltás vagy rendszerváltás? Nem mindegy, mit nevezünk annak

A „rendszerváltás” kifejezés a 2026-os választási kampány egyik leggyakrabban használt politikai fogalmává vált. Csakhogy egy tizenhat év után bekövetkező kormányváltás – bármilyen elsöprő is legyen – önmagában még nem jelent rendszerváltást. A magyar történelem valódi rendszerváltásai ugyanis nem pusztán politikai szereplőket cseréltek le, hanem az állam működésének és a hatalomgyakorlásnak az alapjait is átírták.

Fotó: Németh András Péter

A Horthy-korszak – visszatérés és újrarendeződés

1919 bukása után ismét alapvető közjogi átrendeződés következett. 1920-ban Magyarország államformája királyság maradt, király nélkül, az államfői hatalmat pedig a kormányzó gyakorolta. A Horthy Miklós nevével összekapcsolódó rendszer részben visszanyúlt a történeti magyar közjogi hagyományokhoz, miközben sajátos, a korszak politikai viszonyaihoz igazodó berendezkedést hozott létre. Itt sem pusztán arról volt szó, hogy az előző kormány helyére egy másik lépett. A Tanácsköztársaság állammodelljét felszámolták, a jogfolytonosság és a történeti alkotmányosság helyreállításának igényével pedig egy egészen más közjogi rendszer épült fel.

1948–1949 – a kommunista állam kiépítése

Talán még világosabb példa a második világháborút követő kommunista hatalomátvétel. A folyamat több évig tartott, de 1949-re már nem egyszerű politikai erőváltás történt. Felszámolták a többpárti parlamentáris rendszer tényleges működését, és létrejött az egypárti diktatúra. Az 1949. évi XX. törvény, a szovjet mintájú alkotmány alapjaiban változtatta meg a magyar állam alkotmányos berendezkedését. Magyarország népköztársaság lett, majd az 1950-ben kiépített tanácsrendszer a helyi közigazgatást és önkormányzatiságot is gyökeresen átalakította. A korábbi önkormányzati rendszer helyére a központi államhatalomnak alárendelt tanácsok kerültek. Ez rendszerváltás volt a szó legerősebb értelmében: megváltozott az alkotmány, a hatalomgyakorlás logikája, az államszervezet és a helyi igazgatás rendszere is.

1989–1990 – a rendszerváltás, amelyet ma is annak nevezünk

Az 1989–90-es átalakulás ugyanezen ismérvek alapján valódi rendszerváltás volt, csak éppen ellenkező irányban. Megszűnt az állampárt hatalmi monopóliuma, létrejöttek a demokratikus jogállam intézményei, megteremtették a többpárti parlamentáris demokrácia alkotmányos feltételeit, létrejött az Alkotmánybíróság, átalakult az államhatalmi ágak rendszere, majd 1990-ben az önkormányzati rendszer is újjászületett. Az 1989. évi XXXI. törvénnyel végrehajtott átfogó alkotmánymódosítás olyan mértékben írta át az 1949-es alkotmányt, hogy annak politikai és közjogi tartalma lényegében teljesen megváltozott. Ezt követték 1990-ben az első szabad országgyűlési választások.

Fontos a sorrend: nem attól történt rendszerváltás, hogy választást tartottak. Azért lehetett szabad választást tartani, mert közben magának a politikai és alkotmányos rendszernek az alapjai változtak meg.

Mi történt 2026-ban?

Választás. Egy szimpla országgyűlési választás óriási részvétellel és elsöprő ellenzéki sikerrel.

Lehet történelmi jelentőségű választásnak nevezni, lehet korszakhatárnak tekinteni. Tizenhat év kormányzás után egy politikai erő leváltása kétségtelenül rendkívüli politikai esemény lehet, de ettől még a fogalmakat nem kellene összekeverni.

Ugyanis, ha ugyanazon Alaptörvény alapján, ugyanazon választási szabályok szerint, ugyanazon Országgyűlésbe választunk képviselőket; ha ugyanaz a köztársasági államforma, ugyanaz az önkormányzati rendszer, ugyanazok az alapvető közjogi intézmények működnek tovább, és a hatalom választás útján, az alkotmányos szabályok szerint kerül egyik politikai erőtől a másikhoz, akkor nem rendszerváltás, hanem kormányváltás történik. Valamint ebből egy másik nagyon fontos következtetés is adódik. Amennyiben egy tizenhat éve kormányzó politikai erő ugyanabban a választási rendszerben választáson legyőzhető, akkor nehéz minden korábbi ellenzéki kudarcot kizárólag a rendszerre visszavezetni. A politikai felelősség kérdését nem lehet megkerülni: számít a szervezettség, a vezetők személye, a hitelesség, a program és mindenekelőtt az, hogy egy politikai közösség képes-e maga mögé állítani a választók többségét.

A demokráciának ugyanis éppen ez az egyik lényege. A kormányok jönnek és mennek, miközben az alkotmányos rendszer fennmarad. De itt álljunk is meg egy szóra.

Az alkotmányos rendszer fennmarad? Mert amennyiben a jelenlegi hatalom azért beszél rendszerváltásról, mert az a célja, hogy a jogállamot lebontsa, akkor lehet, hogy mégis igazuk van. Ennek vizsgálatát egyéb írásainkban tetten érhetik. Azonban - visszatérve eredeti gondolatmenetünkhöz -, ha minden kormányváltást rendszerváltásnak nevezünk, lassan elveszítjük azt a szót, amellyel történelmünk valódi rendszerváltásait meg tudjuk nevezni.

Borítókép: Magyar Péter miniszterelnök (Fotó: Németh András Péter NAP)