Seszták Ágnes: A jövő

Seszták Ágnes: Megérhetjük, hogy jancsikályhákon főzik a rántott levest a konyhákban, a kivert ablakokon kígyózik a füst. A gázszámlát már régen nem tudják fizetni, megfagyni meg nem akarnak. Még megérjük, hogy sokan feltüzelik a parkettát, ami sokáig a barbarizmus szimbóluma volt. Ahogy jön egyik csapás a másik után, lassan, de biztosan megyünk vissza az úton – hová? A Balkánra, a középkorba, a kőkorba? Amikor elfogynak a személyi kölcsönök, és a lakások a bankokhoz vándorolnak, a családok lakókocsikba és feltört víkendházakba költöznek. A rendőrség már ma sem az állampolgárt védi. Hát lesznek majd különítmények, kommandók és securityk. Akinek telik, az védi magát, akinek meg nem, azt a nyílt utcán bármikor megkéselik, halálra verik, vagy lelövik. Illegálisan mindenki fegyver után kajtat, és elbarikádozza magát, ha teheti. Az oktatás mint állampolgári hozzáférés megszűnik: magániskola tandíjjal vagy terrorizált tanárok félanalfabéta tanulókkal. Így még segédmunka sem jut, az egyetem pedig kizárt dolog. A milliárdos famíliák hasonszőrű barátaikkal, falakkal körülvett negyedekbe költöznek magánhadseregeikkel, nehogy rájuk törjenek az éhező nyugdíjasok, akik annyira bíztak Ferikében. Az utcán állandósul a káosz, sem a villamosok, sem a buszok nem járnak – csak bizonyos napokon. Az autókat speciális zárakkal látják el, egyes kerületeken jobb átrobogni, már akinek telik benzinre, sem megállni, sem az ajtót kinyitni nem tanácsos. Tömegek próbálnak vidékre vándorolni, az annyiszor lenézett parasztoktól beszerezni némi élelmet, de ott klánok specializálják magukat a terménylopásra, és a vonatok is hol járnak, hol meg nem. A magántőke által felvásárolt kórházakban aszpirinen tartják a betegeket, műtétet csak aranyért vállalnak, a biztosító a legegyszerűbb beavatkozást is húzza-halasztja, a bakteriális fertőzések diszkréten tizedelik a lakosságot. Virágzik a gyerekvásár, neves orvosok bizniszeként adnak külföldre csecsemőket örökbe, itthon remény sincs a felnevelésükre, és az így kapott valután el lehet egy darabig tengődni. Megszűnik a vízszolgáltatás, a külföldi tulajdonos kevesellte a nyereséget, az emberek nagy kannákban hordják haza a Duna vizét.

(Magyar Nemzet, 2008. március 3.)