Szívükben még él a Szovjetunió

A Frankfurter Allgemeine Zeitung emlékezik a Szovjetunió nagy barátjára, a volt SS-tisztre, Heinz Felfére. A Süddeutsche Zeitung ismerteti a transzrapid elképzelés végét jelentő hatástanulmányt és politikai hatását.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív német napilapban Horst Bacia A férfi, aki magát is kikémlelte című cikkében emlékezik a német hírszerzés nagy öregjére, Hainz Felfére. Egyszer hírszerző, mindig hírszerző – fogalmazott egykor Vlagyimir Putyin, s ő tényleg tudja, miről beszél. Most éppen Heinz Felfe 90. születésnapja alkalmából gratulált.

„Jogosan tartozik Felfe a szovjet felderítés ama dicső csapatához, mely a háború során és azt követően rendkívül fontos politikai, katonai és tudományos-technikai információkat szerzett” – tudatta az FSB. „Ők mindannyian őszintén szimpatizáltak a Szovjetunióval és arra törekedtek, hogy segítsék országunkat egy valóban igazságos társadalom felépítésében.” Az ember csodálkozva törölgeti a szemét: nem múlt ki 1991-ben a dicsőséges Szovjetunió a kommunista párttal és a KGB-vel egyetemben? S pont Heinz Felfe szimpatizált volna a Szovjetunióval? Ha ez egyáltalán igaz is, akkor is legfeljebb a háború után, hiszen a világháború alatt Untersturmbannführerként (a rang az SS-ben nem létezett, vélhetően elírás, más források szerint Obersturmführer, azaz főhadnagy volt – szerk.) az SS Birodalmi Biztonsági Főhivatalában a Svájc/Liechtenstein osztályt vezette és többek között hamis brit bankjegyek forgalomba hozatalával volt elfoglalva – állítja a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

A háború végén brit fogságba került és 1947-től már új munkaadóinak dolgozott. Feladatai közé tartozott a bonni egyetemre beépülni kívánó kommunisták megfigyelése, egy idő után azonban „leállították”, mert kérdésesek voltak az általa szállított információk. 1951 őszén Felfét Johannes Clemens egy korábbi SS-bajtársa beszervezte a KGB-be. Alig két hónappal később ugyanez a személy segítette a Gehlen Szervezetben (a Szövetségi Hírszerzőszolgálat, a BND elődje, nevét Reinhard Gehlen tábornokról, a megalapítójáról kapta – szerk.) történő elhelyezkedését. Mivel bírta Gehlen bizalmát, gyors karriert futott be, 1961. novemberi lelepleződésekor ő vezette a szovjet kémek elhárításával megbízott osztályt.

Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)

A baloldali német napilapban Kassian Stroh Minden jó, ha a vége rossz című cikkében elemzi a transzrapid elképzelés végét jelentő elemzést. A mágnesvasútnak vége: a keresztényszocialisták presztízsberuházása kudarcot vallott. Ennek ellenére a CSU-vezetés nagy része inkább megkönnyebbült, mint csalódott. Milyen jó Erwin Huber pártelnöknek, hogy senki sem fogta szaván, mert 2007 augusztusában még azt mondta egy sajtótájékoztatón, hogy a „létminimuma határáig hajlandó” fogadni, hogy a jövőben Münchenben mágnesvasút fog közlekedni.

Akkor Huber még bajor közlekedési és gazdasági miniszter volt, valamint pártelnökjelölt, most éppen síelés közben távolról figyeli, miként temetik el kedvenc projektjét. Lehet, hogy Huber örül annak, hogy nem személyesen kell a rossz hírt bejelentenie, hiszen mindenki másnál jobban elkötelezte magát a CSU-ból a mágnesvasút mellett – írja a Süddeutsche Zeitung. Sokkal inkább, mint Günther Beckstein bajor miniszterelnök, aki sohasem volt nagy támogatója a transzrapidnak. Már ősszel azt jósolták a CSU politikusai, hogy a mágnesvasút lehet a keresztényszocialistákat vezető duó szakítópróbája. Hogy ebből nem lett semmi, az kizárólag a hihetetlen költségnövekedésnek köszönhető, amit már Huber sem akart, vagy nem tudott támogatni – írja a lap.

Amennyiben az előrejelzés 2,1 milliárd euró körül lett volna, „ebből esetleg még vita kerekedhetett volna” – magyarázta csütörtökön egy vezető CSU-politikus. – De 3,4 milliárdnál? „Erről nem szükséges vitázni.” A CSU-vezetés, melyet teljesen meglepett a költségrobbanás, egyetértett abban, hogy a terv az eredetileg tervezett 1,85 milliárdos költségekkel is „az elviselhetőség határán” mozgott.