Kéksajt, zöldsajt

Gyakran jár úgy a vásárló, hogy a prémiumkategóriás bor dugóízű, a testes vörösbor szénsavas, miközben nem kellene pezsgőbornak lennie, vagy éppen kellemetlen szaga van a frissen csomagolt húsnak. Számtalanszor végiggondoltam már, hogy ilyenkor mit tehet az ember, üljön autóba, hajtson végig a városon, s idejét pazarolva vigye vissza a nem megfelelő terméket a boltba, s ott vitatkozzon a túlterhelt boltvezetővel, aki persze lehet, hogy nem is tehet az egészről. A kérdést gyakran rövid úton oldjuk meg: az élelmiszert belehajítjuk a szemetesbe. Ám a megpenészedett „zöldsajt” csomagolásán internetes címet olvastam, gondoltam megér ez egy panaszt.

Tehát emberszámba vettek. Most nemcsak addig voltam vásárló, amíg a pénzt kiadtam a kezemből a bolti kasszánál. Mit is írhattam volna minderre. „Válaszát köszönöm és el is fogadom. A sajtot jó száraz vörösbor mellé szántuk, de ez meghiúsult, s ez volt a bosszantó. Mi is tanulunk belőle, legközelebb jobban átnézzük a boltban a csomagolást.”