Kovács Kálmán volt környezetvédelmi államtitkár kijelentette, hogy „nem vagyok mumus, csak képviselem azt az álláspontot, ami az SZDSZ-nek a leghasznosabb”. Véleménye szerint akkor is azt tette, amikor egy hónapja nehezményezte, hogy egy döntés megszületett, és most is ezt teszi, amikor Fodor Gábort támogatja, mert szerinte ő az, aki alkalmasabb egy nyitott SZDSZ újbóli felépítésére.
Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke arról beszélt: lelkiekben tudták, hogy nehéz a koalíciós politizálás, de előre nem lehetett felkészülni a kilépésre.
Léderer András, az SZDSZ Új Generáció elnöke azt mondta: a 2002-es kampányban arra gondolt, hogy az SZDSZ egy erős párt lesz, amely sokakat tud jól képviselni. Hozzátette, hogy az elmúlt hat évben azért nem vesztette el lelkesedését, mert sikerélményei voltak. Megjegyezte: azt vette észre, hogy az SZDSZ nem érti az emberek problémáit, és a párt az elmúlt két évben egyetlen programra, a magánpénztárakra tette fel az életét.
Lakos Imre országgyűlési képviselő közölte: miután korábban leírta, hogy miért szeretné, ha rá szavaznának, ezért a neki rendelt öt percben az „Élet titka” című mesét olvassa fel a hallgatóságnak.
Hankó Faragó Miklós szerint az a feladatuk, hogy az SZDSZ újra erős, politikaformáló tényező legyen. Úgy vélte, a feladat nehéz, de nem teljesíthetetlen. A politikus szerint nagy a tétje a szavazásnak, az igazi tétje pedig a liberális párt sorsa.
Badacsonyi Szabolcs arról beszélt, hogy egységes csapatként kell folytatni a munkát, és ezen elv szerint kell működnie az SZDSZ vezetésének is.
Skaliczky Andrea arra hívta fel a figyelmet, hogy a versengésben a párttagok nem válhatnak egymás ellenségeivé.
Weinek Leonárd szerint a pártelnöknek is és az ügyvivő testületnek is meg kell hallgatnia a küldöttek véleményét.
Tolnai Jánosné azon véleményének adott hangot, hogy az SZDSZ át fogja lépni az 5 százalékos parlamenti küszöböt, és harmadik erőként ott lesz az Országgyűlésben a következő választáson.
