Mint valami villanásnyi káprázat

Balogh István festőművész képeiből nyílik kiállítás ma a Török Galériában. Balogh a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének 1995-től a tagja. Állandó résztvevője hazai és nemzetközi művésztelepeknek. Alkotásai megtalálhatók magángyűjteményekben és közintézményekben.

Képeiben valami nagyon törékeny és finom egyensúly működik, továbbá „valami folytonos birkózás az anyagszerű, a megfoghatóan valóságos és az érinthetetlen, az álom szövetében megjelenő kvázi valóság, a »mintha« között” – mondta róla Török Zoltán, a kiállítás szervezője.

„A festőművészeket alkotásaik, ismertségük és különlegességük alapján választjuk ki. Mindenképpen kell, hogy nekünk, kiállításszervezőknek is tessenek az alkotások. Balogh festményei számunkra érdekesek, mert valóságosak, de mintha mégis kissé álomszerűek lennének, mert a tárgyak és az emberi alakok ezekben a képekben ki-kibújnak a gravitáció törvényei alól, nem reális valóságosságukban léteznek számunkra, hanem elbillenek, átlibbennek a képen, mint valami villanásnyi káprázat” – tette hozzá Török.



Balogh István Péter: Várakozó

Garabonciás külsejű, méla arcú férfiak, meztelenségükbe öltözött hegyes mellű asszonyok, akik mögött láthatóan ott leselkedik éppen az ördög, a veleméri macskák kórusa, amint mesébe öltözötten ott miákolnak az alkonyi fényben, csodakakasok esti vagy inkább hajnali trécselés közben, vagy egy asztalra tett kék kancsó, amint feloldódó körvonalaival beleolvad a fénylő asztallapba. Ezek mind létező valóságok, csak éppen másmilyenek. „Balogh István Péter filozófus festő, minden képe egy-egy sűrített létgondolat, amely természetesen a néző megfejtéseire vár. Expresszív, szürrealizmus felé hajló absztrakt képein a mozgás, a szín, a ritmus eszközével indít el gondolatsorokat – így a néző élménye egyfajta koprodukció önmaga és az alkotó között” – tette hozzá Török Zoltán.

Újabban a festőművész számára a figuratív témák is a palettájára kerültek. „Hagyom magam festeni. Színbeli elképzelésem van, ez a kiindulópont. De hogy a képen pandúr lesz-e vagy betyár, még nem tudom. Egyszer kiszól valami a képből, azt igyekszem fülön csípni. Ha sikerül, megindul a párbeszéd közöttünk, és eljön a pillanat, amikor lélek költözik a festékbe. Ha ott tudom tartani, az olyan érzés, amit mással pótolni nem lehet” – mondta a festőművész.