A katyni bűntettet a Szovjetunió legfelsőbb állami és pártvezetőinek utasítására hajtották végre egy olyan ország törvénytelenül táborokba és fogdákba hurcolt polgárain, amely jogilag nem is állt háborús viszonyban a Szovjetunióval. Ezzel titokban – a letartóztatottak elítélése, a vádak bemutatása, a nyomozás lefolytatása és mindenfajta vádirat nélkül – mészárolták le a lengyel nemzet elitjét. Tartalékos tiszteket, világhírű tudósokat, egyetemi tanárokat, tudományos munkák szerzőit, feltalálókat és művészeket, mérnököket, zenészeket, festőket, költőket, újságírókat és jogászokat lőttek le az NKVD tisztjei. A katyni mészárlás körülbelül 18 ezer ismert áldozata közül 760 orvos, 1040 tanár, több mint 100 jogász volt, és odaveszett számos egyéb szakma képviselője is.
„Katyn nemcsak a lengyel tisztek, a lengyel értelmiség tragédiájáról szól, hanem arról is, hogyan próbálta a világ elhallgatni azt, amit előre eltervezetten végrehajtott a szovjet titkosszolgálat” – mondta el bevezetőjében Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum igazgatója.
A totalitarianizmus mintaképe Katyn
„A szovjet totalitarianizmus szimbólumává vált a Szmolenszktől 15 km-re lévő erdő, ahol 22 ezer lengyelt lőttek tarkón az NKVD tisztjei” – kezdte előadását Andrzej Przewoznik lengyel történész. A katyni erdőben a lengyel társadalom krémjét gyilkolták le, akik nem katonák voltak, hanem azok, akiket a háború elején mozgósítottak – tette hozzá. A szabad világ politikai okokból elhallgatta a szovjet csapatok cselekedeteit, azonban az amerikai és angol titkosszolgálat már 1943-ban tudta a valódi elkövetők személyét – hangsúlyozta a lengyel történész. „A II. világháború után a katyni kérdésben Lengyelország egyedül maradt, a szabad világ hallgatott” – mondta el Przewoznik. A történész hangsúlyozta: a szovjetek 1943-tól mindent megtettek, hogy a németeket vádolják meg a gyilkosságok elkövetésével, amit a nyugati közvélemény nagy része az 1960–70-es évekig el is fogadott. Ezt bizonyítja egy 1964-ben Franciaországban megjelent könyv, amelyben még egyértelműen a németeket okolják a gaztett elkövetésével. Mindez annak fényében furcsa – hívta föl a figyelmet Przewoznik –, hogy az Egyesült Államokban 1951–52-ben a Madden-vizsgálóbizottság részletesen feltárta a Katynban történteket.
„A Nyugat politikai érdeke volt az elhallgatás”
Anne Applebaum A Nyugat és Katyn című előadásában hangsúlyozta, hogy a nyugati világnak a háború végén érdekében állt a mészárlás elhallgatása, mert nem akarta szovjet szövetségesét felmérgesíteni, nem lehetett a sztálini és hitleri bűnöket egy lapon említeni. „Mit gondolsz Katynról? Elmondom, mit gondolsz a Szovjetunióról” – ez a hozzáállás jellemezte a kérdésről alkotott szovjet véleményt a világháború után egészen a 80-as évek végéig. Applebaum hangsúlyozta: napjainkban az új orosz politikai vezetés számára ismét kulcskérdéssé vált Katyn, mivel nem tartják elképzelhetőnek, hogy a „nagy orosz hősök” is követtek el bűnöket.
Oroszország a mai napig nem kért bocsánatot
570 ezer lengyelt ért megtorlás a Szovjetunióban a II. világháború folyamán – mondta el Alekszander Gurjanov orosz történész. „Az orosz közvélemény a mai napig eltérő véleményt alakított ki a történésekről, amit a mostani politika sem kíván megváltoztatni” – hangsúlyozta a moszkvai egyetem oktatója. Gurjanov elmondta: Oroszország a mai napig nem kért bocsánatot a lengyel nemzettől Katynért, a felelősséget a Szovjetunió néhány vezetőjére terhelte. „A bűntény tetteseit mind a mai napig nem fedték fel és nem ítélték el, hanem 2004-ben a tettesek halála miatt megszüntették az eljárást” – tette hozzá. A történész hangsúlyozta: a mostani orosz vezetés nem hajlandó rehabilitálni a meggyilkoltakat, valamint közjogi szintre szeretnék csökkenteni ezt a bűntényt. Gurjanov szerint emberiség elleni bűntettnek kellene minősíteni a katyni erdőben történteket. „Ahhoz, hogy az orosz vezetés álláspontja megváltozzon, az egész társadalomnak kéne megváltoznia” – zárta előadását a történész.
