Az építészet egyfajta varázslat, a lélekből fakadó szimbólumoknak gyönyörű, konstruktív játéka, az értelemnek és az érzelmeknek egyik legkifinomultabb művészete, amelynek komoly ráhatása van az emberi létre és gondolkodásra. Nem hiába ápolja Börcsök és Barna az építészet értékeit egy különös, de mégis általános módszerrel, az utazással. „Az égiek is úgy akarták, hogy ez a diákkör létrejöjjön, hiszen nagyon különösen indult a története. A vasfüggöny megnyitása és a keletnémet menekültek átengedése után a németekben egyfajta eufórikus hálaérzet indukálódott a magyarok iránt. Ennek hatására a Bau93 építészeti kiállítás müncheni igazgatója megkereste iskolánkat azzal a szándékkal, hogy kiállításlátogatásra meghívjon egy építész diákcsoportot. És az iskolában éppen engem talált” – meséli Börcsök.
A két építész szenvedélyesen kezdte el szervezni a tanulmányutat egybusznyi hallgató számára. „Olyan dolgokat láttunk az utazáson, melyek alapvetően megváltoztatták nézeteinket az építészetről és az oktatásról” – teszi hozzá Barna. Börcsök elmondása alapján a tanulmányúton részt vett diákok a kiállításlátogatás során olyan szakmai ismereteket szereztek, melyekkel néhányszor zavarba hozták vizsgáztató tanáraikat. „Ebben az időben a magyar politikusok már beszéltek az EU-ról, de a mielőbbi csatlakozás érdekében nem csináltak semmit. Mi úgy éreztük, hogy a sok beszéd helyett inkább cselekedni kell. Minden évben összecsomagoltunk úgy 100 hallgatót, és elvittük őket az EU egyik tagországába, hogy testközelből érezzék mindazt, ami az EU-ban jó, követnivaló vagy esetleg kedvezőtlen. Emellett persze a tanulmányutak fő feladata a kortárs építészet legkiválóbb alkotásainak tanulmányozása volt” – említi Börcsök. Ezek az építészeti tanulmányutak sok és jelentős építészeti problémára hívják fel a figyelmet. „Fontos megismerni a régit, a különböző építészeti kultúrákat és persze a modernitást is, de legfőképpen azt, hogyan lehet harmonikusan egybeolvasztani az újat a régivel. A tanár alapvető feladata a műveltetés és a hatékonyság, ezért az Euro Ybl Diákkör koncepcióját ez stimulálja” – állítja a docens.
A két építész régiókban gondolkodik, mert elmondásuk szerint csak így lehet az építészetben a különbségeket észrevenni és feldolgozni. „Hihetetlenül nagy különbségek vannak például Zug város kantonja és Tessin, Noord-Brabant és a frízek földje, vagy akár Umbria és Campania között. Kötelességünknek tartjuk, hogy ezekre a finomságokra rámutassunk, mert ha mi nem tesszük, akkor ki fogja megtenni ezt? – fűzi hozzá Börcsök. A tanároknak tovább kell adniuk tudásukat, hogy diákjaik szárnyalhassanak, hiszen ennek az új generációnak kell rendbe tennie az elhanyagolt magyar iparvárosokat vagy az egykori csepeli gyártelep területét. „Ezért is szerveztünk idén egy tanulmányutat Észak-Rajna–Vesztfáliába az ipari örökség európai útvonalán. Olyan városokat látogatunk meg, mint Oberhausen, Duisburg és Essen, ahol az ipari műemlékeket a világörökség részeként megőrizték, és szakszerűen átalakítva kulturális célokra használhatóvá tették, lebuldózerezés helyett” – fűzi hozzá Barna.
A Ruhr-vidék ezen ipartelepei teljesen át lettek szabva és formálva, amit csak igen élénk fantáziavilágú, kreatív emberek valósíthattak meg, hiszen ezekből az ipari örökségekből dizájnmúzeumokat, képtárakat, vagy a régi gáztartályból búvárközpontot, kiállítótermet hoztak létre. „Ez a túra jó lehetőséget ad majd a hallgatóknak, hogy ötletet vagy ihletet nyerjenek, hiszen Magyarországon is van bőven ipari terület, amely átalakításra vár. Hergeljük őket, áramoltatjuk feléjük az információt, hogy majd szárnyukra bocsátva őket ki tudják élni európai lényüket” – mondja befejezésül Börcsök László.
