Most a rozmárokat vette célba a klímaváltozás

A klímaváltozás negatív hatásai a jegesmedvék és számos más állat után elérték a rozmárokat is; aggasztó hírek érkeznek Oroszország távol-keleti szegmenseiből. A jégtakaró olvadása nem vesztett dinamikájából, így viszont egyre több üvegházhatású gáz kerül a légkörbe. • Kipusztítjuk az élővilágot? + Videó

Műholdas megfigyelésekkel 1979 óta követik nyomon a tengeri jégborítás alakulását az Északi-sarkon, és a mérési eredmények a jég folyamatos eltűnését bizonyítják. Az állandó, legalább ötéves jéggel borított terület nagysága 56 százalékkal csökkent 1985 és 2007 között. Az Északi-tengeren tavaly a nyár végére 4,13 millió négyzetkilométer kiterjedésűre csökkent a jéggel borított terület nagysága. A jégtakaró ilyen mértékű eltűnése azt eredményezi, hogy a tavasszal fellelhető jég egyre nagyobb mértékben szezonális, azaz a legutóbbi télen kialakult fiatal, vékonyabb jégtakaróból áll.

A sarkvidék kulcsfontosságú a klímaváltozás stabilizálásában. A fehér jég olyan, mint egy tükör, visszaveri a Nap hőjét. Ahol eltűnik, ott a sötét színű víz egyre több hőt nyel el, ami tovább gyorsítja a felmelegedést és a körülötte lévő jégtakaró olvadását. Az Arktisz olvadása során ráadásul egyre több olyan üvegházhatású gáz is a légkörbe kerül, melyek eddig be voltak zárva a jégbe vagy az állandóan fagyott földbe. A klímaváltozás egyik látványos hatása, hogy ebben az évben Észak-Amerika és Oroszország felett jégmentessé vált az északnyugati és az északkeleti átjáró, megnyitva ezzel a mindeddig átjárhatatlan hajózási útvonalat az Atlanti- és a Csendes-óceán között.

A klímaváltozásnak azonban ennél súlyosabb következményei vannak a sarkvidék élővilágára nézve. Az életükért úszó jegesmedvékről szóló alaszkai hírek után Oroszország távol-keleti részéről is aggasztó hírek érkeznek a klímaváltozás rozmárokra tett hatásáról. Egészen mostanáig ugyanis az év meghatározott időszakában megtalálhatóak voltak szórványosan a jégtáblák a Csukcs-tengerben, Ázsia északkeleti peremén, amelyek pihenőhelyül szolgáltak a rozmároknak. Mára azonban a tenger nyáron már egyáltalán nem fagy be. A rozmárok nem tudnak a jég nélküli, mély vízben táplálkozni, ezért kénytelenek zsúfolt területekre vonulni a Csukcs-félsziget tengerpartján. A rozmárok tömeges jelenléte táplálékhiányhoz és a vírusok elterjedéséhez vezet.

Tavaly egy mindössze 350 km-es part menti szakaszon több mint ezer elpusztult rozmárt számolt meg a WWF önkéntesekkel kiegészült személyzete.

(wwf.hu)