Ott van a demokratikusság, ahol a bizalom

A Hólyagcirkusz Társulatot klasszikus zenei, színházi és képzőművészeti háttérrel rendelkező művészek alapították 1997-ben. A társulatot páratlan és egyéni próbamódszer jellemzi: a rendező szerepkörének „kiiktatása” a próbafolyamatból, „így a darab elidegeníthetetlen az alkotók személyétől” – nyilatkozta az MNO-nak Rácz Attila, a társulat egyik eszmei igazgatója s alapítója.

A Hólyagcirkusz Társulat önálló és szabad szellemű formanyelve különösen furcsa s egyedi, mert a szövegkönyvek a kiválasztott zenei és irodalmi anyagok alapján dramaturgiai szerkesztéssel készülnek. „Így az előadásunk anyaga elidegeníthetetlen az alkotók személyétől, mert kizárólag a társulat nyelvén szólalnak meg” – mondta Rácz. Ez az önálló és unikum formanyelv teszi a Hólyagcirkusz Társulatot az alternatív színházak kiemelkedő csoportjává, önálló arculatuknak köszönhetően számos itthoni és külföldi elismerésben volt részük. „A mi színházunk nemcsak a klasszikus zene felől közelíti meg a kiválasztott irodalmi alapanyagunkat, hanem furcsa hangszerek használata által is, melyek gyönyörűen beleolvadnak a díszleteinkbe. Egyik darabunkban üveglapocskákat állítottunk össze g-moll skálában, ezt beleillesztettük egy ereszcsatornába, amin üveggolyók gurultak le. Tehát a hangszerünk egy díszletelemből készült instrumentum volt” – magyarázta Rácz.

A társulat kiindulási alapanyagai általában olyan szövegek, melyek érdekes és jelentős problémákat tárgyalnak. A szöveget a társulat együttes munkával ide-oda rakosgatja, átalakítja önálló szövegkönyvvé, természetesen megőrizve a mű eredeti problémafelvetését. „Ez azt jelenti, hogy jelenetek esnek ki, más típusú szövegek kerülnek be ugyanattól a szerzőtől az előadás szerkezetébe, saját képünkre formáljuk a darabot, hogy a társulat belső viszonyai is megjelenjenek, így a színészek személyiségétől elidegeníthetetlen az alapanyag, mert a mű nem független tőlük” – állította Rácz.

Talán ez is a színház lényege: a teljes harmónia kialakulása és eggyé válás a mű és a színész között. Rácz szerint a kollektív együttműködés vezetett ehhez. „A rendező hiánya csakis jót tett a társulatunknak, a kollektivitás végett önmagunk vitatjuk meg a dolgokat, így a próba folyamata mindenkinek a lehető legszemélyesebb” – tette hozzá az alapító. Minden egyes színész személyisége beleolvad az alapanyagba, így a színészek nemcsak jobban megismerik egymás gondolatait, de erősebb bizalom alakul ki a közösségen belül. „Van öt alapító tag a társulaton belül, akikkel erős a bizalmi viszony, tehát amikor vitázunk, akkor tudjuk, hogy nem egymás ellen beszélünk, hanem egyszerűen csak kinyilvánítjuk a véleményünket, hisz minden egyes tag azt szeretné, hogy a társulatunk darabja a lehető legjobb legyen” – tette hozzá Rácz.

Ahogy a tagok folyamatosan többféle ötletet és elképzelést kipróbálnak, megtapasztalnak s megízlelnek , egyre jobban ráébrednek arra, hogy mi is az az ideális megközelítés, ami mindenki számára kielégítő. Mihelyt létrejön a darab, a társulati tagok számára nem az a fontos, hogy ki, mivel gazdagította az előadást, hanem az, hogy egészben elfogadják. „Ott van a demokratikusság, ahol a bizalom, megbízunk egymás véleményében, annak ellenére, hogy néha távol áll tőlünk az a bizonyos gondolat, de hiszünk a másikban és az ő ízlésében, tehát el tudjuk fogadni a másik tag nézőpontját olyan területen is, ahol nem feltétlenül vagyunk jártasak, ez így gyönyörű és ami a legfantasztikusabb az az, hogy működik, a bizalom, a tisztelet és a szeretet végett” – mondta Rácz.