Krugman a nemzetközi kereskedelem mozgásainak és a gazdasági aktivitás területi összefüggéseinek elemzéséért kapta az elismerést, amelyhez 10 millió svéd korona (1,4 millió euró) pénzdíj is járul. A professzor emellett új elméletet dolgozott ki az urbanizáció mozgatórugóinak témakörében. Krugman „integrálta a nemzetközi kereskedelemre és a gazdaság földrajzi összefüggéseire vonatkozó, korábban össze nem illesztett kutatási területeket” – olvasható a bizottság közleményében. A közgazdasági Nobel-díjat, amit Alfred Nobel tiszteletére a svéd központi bank, a Riksbank alapított, 1968-tól ítélik oda. Nobel 1895. évi végrendeletében e díj odaítéléséről nem rendelkezett.
Krugman elmélete segít megérteni, hogy miért tudja néhány ország uralni a nemzetközi kereskedelmet. Az elmélet arra a feltételezésre épül, hogy igen sok áru, illetve szolgáltatás jellegű termék létrehozása olcsóbb, ha nagy mennyiségben, a méretgazdaságosság elve szerint történik. A sokféle fogyasztói igény kielégítésére a helyi piacra termelés helyét átveszi a világpiacra való termelés.
A világpiacon azonos jellegű termékek gyártói folytatnak versenyt. Egyes országoknak ehhez megvannak a nagyjából azonos feltételei. Így történhet meg, hogy például Svédország jelentős kereskedelmet bonyolít le gépkocsikkal, mert gyártja is ezeket, de importál is vele versenyző országoktól. A kereskedelem révén kialakulnak a sajátos termékeket nagyban termelő bázisok, és az ilyen termelés alacsonyabb árakat és nagyobb diverzifikációt tesz lehetővé. A friss közgazdasági Nobel-díjas ismeretterjesztő szakkönyvei mellett azonban kemény kritikai írásai révén lett közismert, a New York Times amerikai vezető napilap számára írt vezércikkei alapján a középosztály szakértőjeként emlegetik a sajtójelentések, aláhúzva, hogy Bush elnök gazdaságpolitikájának élesen fogalmazó bírálója. Hírnevet azzal is szerzett, hogy előre jelezte a 90-es évek vége felé kirobbant pénzügyi válságot is.
(MTI)
Nagyon ritka, hogy egy hivatalban lévő miniszterelnök ilyen interjút ad
