Seszták Ágnes: Hányszor lehet felültetni, hülyére venni az embereket? Hányszor? Ki hiszi el, hogy szigorúbban szedik be a közterheket, amikor ismerjük azokat a szakmákat és szolgáltatásokat, amelyek titkolt bevételeit semmiféle APEH-csinnadratta meg nem találja? Ügyesek, és bármilyen erkölcstelen, drukkolok nekik, hogy le ne bukjanak. Mindaddig velük vagyok, amíg a képviselők számla nélkül jutnak súlyos milliókhoz. Amíg ez nem változik, szó sem igaz az igazságos közteherviselésről. „Csökkentjük az üzleti adminisztrációt és az állami bürokráciát.” Tudják, hogy az orvos miért nem ér rá gyógyítani? Mert az OEP-nek, a minisztériumoknak, az ÁNTSZ-nek, a kórházának és más főhatóságoknak lepedőnyi kérdéseire válaszol, nemkülönben a sarki diszkontos, aki az egerek képzeletbeli útját rajzolja térképre, de aki tisztába jön a víz- és csatornaszámlájával, vagy személyesen akar valamit intézni a szolgáltatóknál, esetleg csekket feladni a postán, jobb, ha egy fél nappal kalkulál. De ide várom azok jelentkezését is, akik beszerezték egy szélerőmű telepítéséhez az engedélyeket. „Az MSZP támogatja, hogy alkossunk programot, törvényt a közkiadások visszafogására, de igényli, hogy elemezzük, milyen társadalmi következményei vannak a lehetséges döntéseknek.” Csipcsup példákkal szolgálhatok, amelyek mindenféle hatáselemzés nélkül a társadalom legnagyobb elégedettségével találkoznának: amikor semmire nincs pénz, nem építünk kormányzati negyedet, kihajítva az ablakon néhány milliárdot feleslegesen. Nem eszünk libamájas, rókagombás lazacot, legalábbis azon a napon, amikor bejelentjük, hogy ugrik a jövő évi béremelés. Nem festetjük át milliókért az autónkat, mert nem megy a kabátunkhoz, nem fizetünk milliárdokat cuki pofa szakértőinknek, sajtósainknak, média-tanácsadóinknak, szóvivőinknek, azokból például minek egyszerre kettő? Nem erőlködünk szintén milliárdos fotó-, újság- és tévékampányokkal, amikor másokon az önmérsékletet kérjük számon. Nem fecséreljük a milliárdokat vízágyúra, kevlármellényekre, paprikasprayre, verő- és kínzóeszközökre, kordonokra, mert legitimek vagyunk, és erre nincs szükségünk. Nem szórjuk számolatlanul a pénzt a metróra, erre a nagy buktára. Ezek aprópénzek: az autópálya és környéke, a közvetlen állami megbízások és a PPP-program az igazi pénzpocséklások. Nem szólva a baromfipestis legnagyobb magyar szakértőjének többmilliárdos ajándékáról a vész elleni állítólagos vakcina gyártóinak.
(Magyar Nemzet, 2008. október 17.)
