Zord Gábor László: Az alelnökjelöltek frontján a republikánus elnökjelölt kockáztat többet. Sarah Palin alaszkai kormányzó váratlan berobbanása az amerikai országos politikába kezdetben áttörésgyanús helyzetet teremtett McCain számára, de a republikánus konvenciót követő néhány nap, hét bizonyította, hogy távolról sincs szó ilyesmiről. Egyrészt kiderült, Palin hozott magával pár csontvázat alaszkai kormányzói szekrényéből, másrészt – nem kis részben a kötözködő liberális médiának köszönhetően – az egykori szépségkirálynőről hamar kiderült, hogy felkészültségében bizony súlyos hiányosságok mutatkoznak, amelyeket még palástolni sem tud kellőképpen. Az a kép, hogy az alelnökjelöltek szinte egyenrangú félként kampányolnak majd az elnökjelölttel, hamar lekerült a napirendről, és ma már inkább az a legfontosabb elvárás Palinnal szemben, hogy ne okozzon további károkat főnöke számára. Ezzel szemben Obama választottja, Joe Biden pontosan azt hozza, amire a fiatal fekete elnökjelöltnek szüksége van: egy idősebb, tapasztaltabb fehér gentleman képét, aki ott áll a háttérben, és kimérten, feltűnésmentesen támogatja, pont annyira, amennyire kell. Míg ezek a kérdések azok, amelyek az átlagos választói ízlés, preferenciák és beidegződések révén könnyen eldönthetik a választást, a külcsín mellett azért a belbecsnek is van jelentősége, noha itt is elsősorban az előadásmód a döntő. Nehéz eligazodni a két jelölt konkrét programpontjai között, különösen a válságra adott válaszokat illetően.
(Magyar Nemzet, október 18.)
origo.hu
Elképesztő, mit mondott a tárgyalásán a karateedző, aki felrúgott egy fiút a szolnoki kalandparkban
