Ahol a medvék még szabadon járnak

Három ifjú erdélyi irodalmárt mutatkozott be szombaton a Magyar Napló estjén, a Csikófogat elnevezésű rendezvénysorozaton tavaly április óta találkozhatunk szárnyait bontogató költőkkel, írókkal.

Farkas Wellmann Éva, Bálint Tamás versekkel, Murányi Sándor Olivér pedig prózával jelentkezett a közelmúltban, köteteikkel díjakat garmadáját érdemelték ki, mutatott rá Elek Tibor, a beszélgetés irányítója. Megtudhattuk ezen az estén, hogy a nagyvárosnak nem nevezhető Székelyudvarhelyen aktív szellemi élet bontakozik éppen, Murányi szavaival élve az „előretolt helyőrség” szerep miatt alakulnak ki és erősödnek itt az ismeretségek. Az erdélyi iskolaváros teljesen magyarlakta település, a medvék itt még szabadon járnak, az alkotók összetartozása természetes velejárója az erdőn túli helynek.

Éva és Tamás évek óta barátok, verseiken is látszik az egymásra hatás: Villon mint ihlető, a zárt formák szeretete, szent és profán vegyítése. „Talált a szó közöttünk” – fogalmaz a hármas idősebb tagja, Sándor, utalva az első közös beszélgetésre. Farkas Wellmann Éva első, szűkre szabott kötetével nagyjából féltucat díjat söpört be. A szonettet magas fokon mívelő költőnő kifejezetten keveset ír, amit mondani akar, az általában éppen egy szonettnyi, állítja. Műveinek zártsága, gondolati ereje, sűrítettsége azonban a kis számú és kis terjedelmű költemény hatását erősíti, koncentrált művészet az övé. Murányi Sándor Olivér 2007-ben egyszerre két kötettel is jelentkezett, a harmincnégy éves férfi izgalmas életutat járt be, mielőtt írni kezdett.

Néptáncot tanult, majd huszonkét évig küzdősportot űzött, két hétig ferences szerzetesnek készült, hogy végül laikus testvérként „civil” teológiát és németet tanuljon. Hallgatott magyar irodalmat Kolozsvárott és Budapesten, végül írni kezdett, jelenleg német tolmácsként, fordítóként dolgozik. Teljes fegyverzetben lépett elénk, mondta róla Elek Tibor, utalva az író kiforrottságára. „Nem kell megváltani a világot, soha nem erőltettem az írást; ha úgy ébredek, hogy ma nem fogok írni, akkor is boldog a napom. Járom az erdőt, lovagolok. Bármilyen szép Budapest, mindig örömmel igyekszem hazafelé” – fogalmaz Murányi.

Bálint Tamás a trió legfiatalabb tagja, és saját állítása szerint semmi köze az irodalomhoz: reál gimnáziumba járt, az egyetemen közgazdásznak tanult, jelenleg is ezzel keresi kenyerét. Ő is lassan halad az írással, a félkész alkotásokról nem is szeret beszélni. „Irodalmi szempontból nincs jelentősége, hogy erdélyi vagyok, mindenhol ugyanazt írnám” – mondja a fiatal poéta Farkas Wellmann Éva kijelentését megerősítve. Világirodalmi példáik és költői felkészültségük is azt erősíti, az erdélyi irodalom cseppet sem provinciális. Murányi szerint valami új készül Erdélyben, hogy mi, azt még nem lehet tudni, de friss szelek fújdogálnak a székelyudvarhelyi és más erdőn túli városok szellemi életében. Két hét múlva, december 3-án Csender Levente lesz a Csikófogat vendége, megjelent köteteiről Bíró Gergely kérdezi.